Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Pajkossy Gábor: Deák kettős tükörben. Reformkori jellemzések (1836, 1840)

izenet ellen az országos ülésben csak annak - világos utasításnál fogvásti - egye­nes ellenezői szólalhatnak fel, minden egyéb vélemény-színezetek ellenben - egy­részt önként, másrészt önkéntelen - az izenet melletti többség erejét, közvetve, nevelik s szilárdítják. Nevezetesen a magános meggyőződésök szerint az izenet- tel érző, de azzali szavazhatáshoz kedvező utasítással nem bíró követek, önkén­tes hallgatásukkal; továbbá a tulajdon véleményük szerint ugyan az izenetet elle­nezni óhajtók, de kétes értelmű utasításuk miatt azt tenni nem merészlők, kétes szellemű küldőiktőli félelemből eredő hallgatásukkal; végre a semleges követek is, részvétlenségbőli hallgatásukkal, mindnyájan akarva vagy nem akarva a több­ség hasznára cselekesznek. Ez okból a szabadválasztási tárgyra nézve az Orszá­gos Napló, minthogy csupán a kormányrész beszédeit foglalja magában, egészen egyoldalú s így érdektelen; kivévén a julius 3-ki és 4-ki (1839) ülésekről, melyben mindkét oldalróli nyilatkozások azért találtatnak, mert azon ügy100 akkor kerül­vén országosan legelsőben szőnyegre: az ellenzés szükségesnek tartotta, hogy erántai elveit a Naplóba is beiktassa. A „mindnyájan!" felkiáltás által egyes követnek ki[12r]jelentését teszi magáé­vá a rendek egész testületé vagy legalább többsége; és így ez az egyes szavazat­nak lehető legnagyobb fokozatra magasítása, s tekintőleg a véleményét előadó egyes követ nyilatkozatának, az elnöki határozat-jelentést is megelőzve, már elő­re s rögtön, általános határozattá emelése. Ezzel éppen annyiszor s ugyanott élt az ellenzés, ahányszor és hol a „maradjon!" felkiáltással; s e kettő egyesítve nem­csak megadá a fősikert, ti. az izenetnek szelleme szerinti tökéletes megmaradását, de a győzedelmet az országos ülésben - pedig valólag csak az itteni az elhatáro- zólag érdekes - minden fáradság nélkül is szerzi meg; mi amennyiben a nyertes­re kedvesen hatott, önerejét mutatván fel előtte, s abban illő bízásra s állhatatos­ságra ösztönözvén, úgy viszont a vésztőt a meggyőzetés fájdalmán kívül annak látásával is kínosan érinté, hogy az ütközettért minden viadal nélkül vala kénte- len elveszteni; mi bátorságát kétségtelenül felette gyengítette, bosszankodását ellenben nevelte. Többek is vannak, mik az e nemű nyereségek körébe számíthatók. Ilyen az, hogy a választmányok kinevezése - a tisztelkedésiekén kívül - a személynöktől egészen elvétetett, s most már minden választás titkos szavazás által megy vég­be. Ennek magvát Deák még a múlt országgyűlésen vetette el, midőn (az 1835-ki martius 18-ki országos ülésben) megmutatta, hogy a személynök általi kinevezés csupán akkor sikeres, ha abban a rendek megnyugosznak.101 Most tehát ő itt már csak aratott. Ilyen az, hogy a személynöknek üléstartási kötelességére és ülésel- oszlatási jogára nézve a rendek [12v] táblája tettleg ellenőrködik; nevezetesen 100 Július 3-án és 4-én valójában a szólásszabadsági sérelem volt az ülés napirendjén (Ogy. jkv. 1839/40. 1.101-141. p.), a szabadválasztási - azaz a Ráday-ügyben - ekkorra már üzenetet is elfogadtak. 'm Kossuth beszámolóját ld. KLÖMIV. 273-276. p. 357

Next

/
Oldalképek
Tartalom