Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Pajkossy Gábor: Deák kettős tükörben. Reformkori jellemzések (1836, 1840)
hogy a személynök egyrészt mindaddig folytonosan egymást követő napokon országos ülést tartson, míg a felvett tárgy feletti tanácskozások teljesen be nem fejeztetnek, s ezekből a véghatározat tökéletesen ki nem világosodik; másrészt egy ülést se oszlasson el addig, míg az abban folyt vitatkozások eredményét ki nem jelenti. Ezeknek nyomait láthatni az Országos Naplóban (Julius 15-ikről és Nov. 21-ikről 1839.)102 Ily előhaladásokat tett Deák mindenütt, hol csak lehetett, s mikor csak alkalmat vehetett az országgyűlés annyira kívánatos, sőt sürgetőn szükséges elrendezésének eszközlésében; melyet különben is nem egy egészben, hanem csupán részenként vél létrehozhatónak. Ennek következménye volt az, hogy már ezen országgyűlésről a királyi városok elrendezése tárgyában egy választmány neveztetett ki, noha a főrendek erősen ellenzették (holott eleinte ők tettek szemrehányásokat a rendeknek a k. városok önkényes s erőszakos elnyomásáért!). Ezen választmánynak, mely javallatát a legközelebbi országgyűlésen mutatandja be, munkálódását szabályozó alapelvül ez tűzetett ki: hogy csak az öszves polgárságnak engedhetni a törvényhozásban részesülést, s csak az az által választott követeknek adhatni az eddiginél terjedtebb s nyomatékosabb szavazatot.103 Leghatósabban lépett fel az ellenzés a lefolyt egész országgyűlés alatt az örökös megváltásnak - a múlt országgyűlés alatt s után oly sok vészt hozott - ügyében, s különösen az 1840-ik évi majus 11-ki kerületi ülésben, midőn egy oly királyi leirat vétetett tanácskozás alá, mely egy kevéssel elébb kiadottnak e tárgyba[13r]ni engedményeit visszavonta. Ezen való méltó neheztelésből, többek között Beöthy Ödön felszólítá a jelen kormányt: hogy vagy távolítsa el azokat, kik miatt haladni nem lehet (s itt Gróf Cziráky ministert és Somssich státustanácsost név szerint említé) vagy lépjen le hivataláról.104 Ezen erős felszólalásoknak az lett következése, hogy azonnal ismét kedvező királyi válasz adatott ki, s így ezáltal maga a kormány három év múlva üdvesnek elesmerte s elfogadta azon rendelkezést, melynek három év előtti pártolóit az ország csendje zavaróinak hirdette s szigorúan üldözte. (Némelyek azt hiszik, hogy azon heves nyilatkozásokhoz maga a cancellár, ki kétségtelenül egyike honunk nemtőinek, nyújtott némi kéz alatti bizta102 Ogy. jkv. 1839/40.1.148-149. p. (a rendek küldöttségeinek tagjait maguk a rendek válasszák!), 388- 389. p. (Deák november 21-én a határozat kimondása után elhangzó rövid felszólalása, továbbá másnapi felszólalása, ez utóbbit DFB I. 406. p. is közli) 103 A választmány kiküldése, mint az Deák követjelentéséből is kiderül (DFB 1.546-547. p.), végül is nem történt meg. 104 Vö. Stuller tudósításával is, OT 91./V. 13./817. p. Eszerint az alsótáblán a felolvasott királyi válaszban egy korábbi leirathoz képest visszalépést láttak, és azt egyetlenegy követ kivételével elvetették; „több követek nyíltan a Gróf Cziráky (minister) és Somssich (statustitoknok) befolyásainak tulajdonították, kijelentvén egyszersmind, hogy az elmúlt szomorú üldözéseket és elítéltetéseket is ezen statusférfiaknak lehet tulajdonítani, s azért lelépésöket óhajtanák. Ezt általános helybenhagyó felkiáltás követi." 358
