Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Pajkossy Gábor: Deák kettős tükörben. Reformkori jellemzések (1836, 1840)
kijelentésére s azt felhívták volna valaha: az megtörtént a jelen országgyűlésen, midőn G. Dessewffy Aurél főrendi ülésben (augustus 26-kén 1839)93 az említett követi végjelentésnek némely szavaira úgy hivatkozott, mintha az valamely dip- lomatiai iromány lett volna, szerzőjéről azt nyilvánítván: „kinek szembetűnő befolyása van a közdolgokba , s kit nem tisztelni nem lehet". Még sokkal nevezetesebb az, hogy midőn a jelen országgyűlés tárgyainak s folyamatának mindinkábbi összebonyolódása miatt a dolgok kimenetelét felszámítni senki képes nem lehetett, s ez okból a kormány, kivált miután már határnap is tűzetett ki az ország- gyűlés berekesztésére, kétkedő aggódásban vala: ekkor Deákot hívatá magához a nádor, s felszólítá, hogy adná elő: mik lennének az ellenzésnek valódi kívánatai. Azonban mennyira terhes lehetett ezen beszélgetés a nádorra nézve, onnan is gyaníttatik, hogy - a szükség később újra hasonló értekezést kívánván - ekkor inkább a heves Beöthyt hívatá magához, mintsem ismét a csendes Deák okoskodásaival küszködjön. Ezen esemény még azért is nevezetes, mert nyilván bebizonyítja, hogy e jelen országgyűlésen az ellenzés volt a valódi egyezkedő fél, nemcsak a főrendek, de a kormány ellenében is. Az 1832/6-ki országgyűlésen egy szokatlan históriai tünemény jött elő, hogy ti. a rendek táblája, mely noha szintúgy aristocratiai elveket képvisel, miként a főrendeké, mégis amaz, en[7r]nek és a kormánynak ellenére, a jobbágyság ügyét nagy lelkesedéssel fogta fel, s különösen az örökmegváltás kérdését oly hévvel vitatta, melynél nagyobbat várni még az önérdekei védelmezésében is alig lehetne. A rendeknek ezen meleg vitatkozása visszhangra talált némely megyék közgyűléseinél is; s ennek következése az lön, hogy Báró Wesselényi Miklós a Szatmár megyei közgyűlésben (Dec. 12-kén 1834.)94 ugyancsak az örökmegváltás mellett szónokolván, némely szavaiért hűtlenségi perbe idéztetett. E történet még nagyobb hévbe hozta az országgyűlést; minek ismét egyik következése Balogh János barsi követnek szintén hűtlenségi kereset alá vétele lett. Az országgyűlésnek ingerült hangulata az ott jelenvolt ifjúságba is átszivárgóit; minek következése ismét az lön: hogy némelyek közülök alig néhány napokkal az országgyűlés vége után befogattak s felségsértési kereset alá vonattak. Ezen említett politikai perek számos megyék közgyűlésein, különösen Pestben és Barsban nehány szigorúbb gáncsolókra is találtak, kik ezért szintén a királyi ügyész által mint a főtör93 Vö. Stuller tudósításával: „Egy nagy tehetésű [!] férfiú - fejezte be beszédét Dessewffy - a közelebbi országgyűlésről hazatérvén küldőinek tett jelentéseiben azt mondja, hogy a szólásszabadsági sérelmeket, melyeket a főrendek áltbocsátani nem akartak, jövendőre oly tárgyakkal kell egybekapcsolni, hogy ezt ne akadályozhassák; bárminek mondatik is ez, én kénszerítésnél egyébnek nem mondhatom, s nem helyeslem." (OT 27./IX. 11./225. p.) 941834. december 9-én. 351
