Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Pajkossy Gábor: Deák kettős tükörben. Reformkori jellemzések (1836, 1840)

figyelést, találó megállapítást tartalmazó, igen figyelemre méltó dokumentum számos, nehezen megválaszolható kérdést vet fel. Az előszó 1840. májusi keletkezést sugall. Valójában abban a formában, ahogy ránkmaradt, szinte biztosan később keletkezett, az utalás „a közjogi szélcsendben" kibontakozó viszályokra, s arra, hogy „ilyenkor" Deák „visszavonulva ugyan, de mégis mint a következetesség sziklája, ingadhatlanul áll nehány tántoríthatlan híveivel", eléggé egyértelműnek látszó módon hősünk az 1843 és 1847/48 közötti visszavonultságára vagy annak valamelyik mozzanatára vonatkozik. A szöveg egészének 1840-hez képest évekkel későbbi datálására azonban ezen kívül nincsen nyomós érvünk. Köny- nyen lehetséges viszont, hogy a Mailáth Antal gróf kancellárra vonatkozó beszúrás - „ki kétségtelenül egyike honunk nemtőinek" - a másolás, tisztázás folyamán, évekkel később, az Apponyi György neve által fémjelzett rendszer éveiben interpolálódott a szövegbe, amikor is Mailáth politikai stílusa elődjével és utódjával összehasonlítva kedvezőbb színben tűnhetett fel. (A jellemrajzot tartalmazó füzet utolsó oldalán, másik kéz írásával, egy cím nélküli húsz soros, latin nyelvű, Deákhoz intézett óda olvasható, Debrecen, 1861. május 15-i keltezéssel, e tényből azonban nem vonhatunk le a bennünket érdeklő dokumentum keletkezése idejére vonatkozó következtetéseket.) A dokumentum tisztázat, másik (harmadik) kéz javításaival (ez utóbbiakat kurzíváltam, a javított, törölt részeket áthúzással jelöltem - ugyancsak kurzíváltam a rövidítések feloldásait). A tudatosan a névtelenséget választó szerzőt vagy szerzőket nem ismerjük, a kortársi levelezésben nem találtam hasznosítható utalásokat, a possessor-bejegyzés ugyancsak nem ad használható támpontot. A szerző minden bizonnyal jelen volt a diétán, és személyes élménye volt a Deákkal való találkozás. Személyét valószínűleg az ún. országgyűlési ifjúság azon köreiben kell keresnünk, akik Deák legodaadóbb tisztelői közé tartoztak - mint tudjuk, ebből a körből indult ki az országgyűlés végén, 1840 májusában Deák emlékkönyvvel való megtiszteltetésének a gondolata. Ebben a körben az aláírók között is szereplő két Vachott-fivér, Imre és Sándor, a Deák 1839. októberi névnapi ünneplését szervező, majd az emlékkönyv 1840. májusi átadása során szónokként fellépő Gorove István vagy az emlékkönyv köszöntő szövegét megfogalmazó Szemere Bertalan mellett a diéta folyamán megfordult Tóth Lőrinc, Pap Endre (a névnapi ünneplés szónoka) vagy Szontágh Pál

szén is folyvást emberül." E szerep „magasb hatását" megzavarta az, hogy Deák 1843-ban nem vállalta a követséget (itt a történtek összefoglalását olvashatjuk), de „reá nézve a követség elvállalását a megye helyzete s megválasztásának körülményei erkölcsileg lehetlenné tevék - annyira lehetetlenné, hogy Deák megszűnt volna lenni Deák, megszűnt volna azon polcot, melyre őt a köztisztelet emelé, megérdemelni, sőt megszűnt volna politicai character lenni, hahogy a követséget elvállalta volna." MTA Könyvtára, Kézirattár, Tört. 4-rét, 271. 147v-148r. A kéziratos tudósítás szerkesztője minden bizonynyal ifj. Friebeisz István volt - ld. Pajkossy Gábor: A reformkori országgyűlési tudósítások. Levéltári Közlemények, 1995. 121-136. p., különösen 136. p; e tanulmány írásakor még nem tudtam, hogy a Tudósításoknak igenis létezik fennmaradt példánya.

326