Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Deák Ágnes: "Ő csak Deák és nem Deákpárti". Deák és pártja 1869 után
nek, hogy egy Deák-párti főbb hivatalnok az iránt puhatolózott nála, mit szólna a balközép Ghyczy kormányfőségéhez, sőt szerinte Deák maga is Bittó István házelnöknek azt tanácsolta, hogy Ghyczyt ajánlja miniszterelnöknek a királynál.270 Domahidy azonban talán azt is beleszőtte ebbe, amit maga is remélt és hallani vélt, más források és a későbbi események ugyanis nem erősítették meg értesüléseit. Bár Deák nagyra becsülte és tisztelte Ghyczyt, jól ismerte is, feltételezhetően tisztában volt vele, hogy a súlyos politikai-pénzügyi bajok közepette a habozó és bizonytalankodó Ghyczy kormányelnöki pozícióban minden bizonnyal nem lett volna szerencsés választás.271 A kormányalakítás azonban nem járt együtt alapvető változásokkal, nem javult a párt belső összetartása sem. Igen jellemző lehet a párt legalábbis egy csoportjának közérzetére Csengery 1874 júliusában papírra vetett sorai: „28 foknyi hőségben, romlott levegőben is megélhet az ember tisztességes társaságban. De - a magyar parlamentben, s kapcsolatban egy demoralisált párttal!"272 A fúziót közvetlenül az 1875. évi költségvetés parlamenti vitája készítette elő, Tisza 1875. február 3-i beszéde jelezte nyitányát, melyben Tisza kijelentette: jelenleg nem égető kérdés az 1867:XII. te. módosítása. A fúzió érdekében Bécsben And- rássy mellett Wenckheim Béla báró, király személye körüli miniszter tett igen sokat, Móricz Pál szerint ő volt az, aki az udvari körökben elfogadhatóvá tette Tisza miniszterelnökségének a gondolatát.273 Maga a fúzió némiképp elégtétel is lehetett Deáknak, hisz azzal a balközép elfogadta a kiegyezés elveit.274 Tisza azonban továbbra is feltételként kikötötte, hogy új párt jöjjön létre Szabadelvű Párt néven, s a Deák-párt szűnjön meg. A források némiképp ellentmondásosak arra vonatkozóan, ki és mikor értesítette Deákot a tervezett fúzióról, Tisza feltételeiről, s érte el jóváhagyását. Vörösmarty Ilona visszaemlékezése szerint férje, Széli Kálmán volt az, aki kikérte véleményét, s Deák kitért a közvetlen állás- foglalás elől: „...ti benne éltek a pártban; tegyetek úgy, mint legjobbnak találjátok a hazára."275 Más források szerint Wenckheim Béla volt az, aki megszerezte 270 Domahidy Ferenc levele Ghyczy Kálmánhoz, [1874.] febr. 11. MTAKKt Ms 4851/112/b. Idézi: Szigeti István 199. p. 271 Ghyczy egyéniségéről lásd: Szigeti István: Az aggodalmaskodó politikus: adalékok a politizáló köznemesség mentalitástörténetéhez. Ghyczy Kálmán tevékenysége emlékiratának és levelezésének tükrében (1825-1865). In: Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben. Szerk. Sasfi Csaba. (Rendi társadalom - Polgári társadalom 11.) Komárom-Esztergom Megyei Ónkormányzat Levéltára, Esztergom, 2000. 53-67. p. 272 Csengery Antal levele Weninger Vincéhez, Pest, 1874. júl. 17. OSZK Kt, Levelestár. 273 Móricz Pál 147-148. p. 274 Varga János: Deák Ferenc. In: Ezer év. Arcképek a magyar történelemből. Főszerk. Pozsgay Imre. Bp., 1985. 210. p. 275 Széli Kálmánné 143. p. 320
