Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Deák Ágnes: "Ő csak Deák és nem Deákpárti". Deák és pártja 1869 után
Deák hozzájárulását a feltételekhez.276 Oláh Gyula viszont úgy tudja, 1875. február 21-én Ferenc József Pestre érkezett, s fogadta Bittó Istvánt, aki jelentést tett az addigi tárgyalásokról, Bittó az audiencia után felkereste Deákot, akivel „hosszan értekezett", azaz Deák még a tárgyalások folyamata alatt információkat kapott.277 Az azonban a tény, hogy Wenckheim 1875. március 1-jén a Deák-körben bejelentette, az uralkodó megbízta a pártfúzió véghezvitelével, s kérte pártja jóváhagyását, ismertette a programot, majd nyomatékül hozzátette, „...eljárása helyesléséről Deák Ferenc is biztosította".278 Az új párt „nagy törzskönyvében" az első helyet Deák számára tartották fenn, Kovách László vitte el Deákhoz aláírásra azt.279 A fúziós tervezgetésekkel ömagában nem változott Deák pozíciója az 1872 tavaszát követő időszakban sem: egyszerre volt ő kormányon és ellenzékben,280 s kívül a formálódó új politikai eliten. Sőt betegségének elhatalmasodásával elszigeteltsége tovább nőtt, miközben a lényeges kérdésekben, láttuk, mindvégig kikérték a véleményét, s tekintélye nem szűnt meg hatalmi tényező lenni a kormánypárt soraiban.281 Ő azonban joggal érezhette: ez már nem az ő világa. Halász Imre nem véletlenül jellemezhette ezen korszak Deákját ekképpen: „Alakja, történeti távlatból, szinte társtalannak tűnik fel, annyira magában áll kortársai között, annyira elüt mindegyiktől, mintha nem is miközülünk való volna."282 276 Móricz Pál szerint Andrássy a következőket mondta Wenckheimnek: Deák „betegségénél fogva türelmetlenebb, mint valaha, de tartsd nyitva az ajtót, mert daczára betegségének az öreg felugorha- tik az ágyból s téged kilökhet ezen ajánlatoddal együtt a szobájából." Móricz Pál 149. p. 277 Oláh Gyula 308. p. 278 A fúzió történetéhez. Csengery Antal feljegyzései 1875. febr. 6. - márc. 1. In: CSAHI 344. p. 279 Oláh Gyula 315. p. 280 Deákot alapvetően ellenzéki szerepben ábrázolja: Gerő András: Deák Ferenc és a politikai etika 77. p.; Sarlós Béla: Deák és a kiegyezés. Bp., 1987. 260. p. 281 Sőt Móricz Pál visszaemlékezése szerint az 1875. évi pártfúzió után is, mig Deák élt, Tisza gyakran meglátogatta, „kikérte tanácsát, véleményét". Móricz Pál 154. p.; Vécsey Tamás 116. p. 282 Halász Imre: Egy letűnt nemzedék 137. p. 321