Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Deák Ágnes: "Ő csak Deák és nem Deákpárti". Deák és pártja 1869 után
számol, hogy ha a jelenlegi parlamenti többség „széjjel málik", nemigen lehet majd Tisza és Ghyczy Kálmán nélkül kormányt alakítani, s számol saját esetleges miniszterelnökségére is.228 S naplója szerint Deákot is már intenzíven foglalkoztatta a lehetséges fúzió terve: „Egy érdekes dolgot beszélt Bedekovits az öreg úrról. Midőn Deák betegeskedett, több ideig csak avval foglalkozott, miképp lehetne fusiot csinálni, egy fusionált ministeriumot öszveállítani. Gyengének látja-é a maga pártját, vagy szeretne kibékülni. A héten már eljő a gyűlésbe, kiváncsi vagyok reá, minő hatással leend jelenléte."229 A balközép párti Podmaniczky Frigyes báró visszaemlékezéseiben szintén úgy nyilatkozik, hogy Deák „a fusio létrejötte iránt rendkivül érdeklődött", mivel - indokolja - rendkívül nyomasztólag hatottak rá a pártján belüli viszályok, s az „idegenszerű elemek"-től - azaz a konzervatívoktól - megtisztított, új pártban remélhette a politikai kibontakozást.230 Komolyabb formában a fúzió lehetősége az 1872-es választások után merült fel újra — bár ez év elején Szentkirályi Móric is felvetette annak szükségességét231 -, nem utolsó sorban Lónyay ösztönzésére. Konkrét tapogatózásokra is sor kerülhetett, mivel például a balközép párti Keglevits Béla gróf a következőket mondotta Tisza Kálmánnak 1872 nyarának vége felé: nemcsak a hírlapi nyilatkozatokból, hanem „más úton" is tudja, hogy jobboldali körökben létezik egyfajta mozgalom és készség „velünk közreműködni, nem is kívánnak ezért semmi elv feladást". Tisza azonban „hitetlen Tamásként" a kivárást tanácsolta a párt híveinek.232 Másfelől viszont Lónyay Deákhoz írott, már említett augusztus 17-i levelében beszámolt arról, hogy még miniszterelnöki kinevezése előtt, amikor már elterjedt közelgő kinevezésének híre, Keglevich Béla Bécsben értesítette őt, hogy a balközép vezetői „velem egy lehető fúzió végett" értekezni kívánnak. Lónyay Pestre jött, hosszasan tárgyalt Tiszával, de eredménytelenül, végül felajánlotta, hogy a költségvetés kérdésében, s minden olyan ügyben, „hol nem pártkérdésekről van szó", előzetesen egyeztessenek.233 Az biztos, hogy nyár végén mégis széles körben terjedtek hírek fúziós tárgyalásokról, minden bizonnyal hamisak is.234 A legnagyobb 228 Lónyay Menyhért naplója, Buda, 1870. márc. 2. 229 Lónyay Menyhért naplója, Buda, 1870. márc. 6. 230 Podmaniczky Frigyes: Naplótöredékek, IV. rész. OSZK Kt, Quart. Hung. 1297 f. 80. 231 Vécsey Tamás: Tisza Kálmán. Politikai és publicisztikai tanulmány. Celldömölk, 1931. 88. p. 232 Tisza Kálmán levele Ghyczy Kálmánhoz, Geszt, 1872. aug. 24. MTAKKt Ms 4852/154. Ismerteti: Szigeti István 180. p. Móricz Pál Ghyczyhez írott levelében 1872. augusztus 1-jén javasolta, „küldött- ségileg" biztosítsák Deákot, hogy miniszterválság esetén támogatják a Deák-párt „jobb részét". Idézi: Cieger András: A bizalmatlanság kora 89. p. 233 Lónyay Menyhért levélfogalmazványa Deák Ferenchez: Levél Deák Ferentzhez a helyzetről. Aug. 17.1872. MTAKKt Ms 5305/251. Naplója szerint viszont Tisza kereste fel őt Bécsben, s ott tárgyaltak. Lónyay Menyhért naplója, Bécs, 1871. nov. 1. 234 Ugrón Gábor például a következőket írta szeptember 5-én: „A fúzióba Tisza is beleegyezett. A Deák feltételei ösmeretlenek előttünk, hír szerint a közös hadsereg felosztását és önálló bankot tartalmaz. Ma lesz a balközép alakuló értekezlete s holnap a fúzió megvitatása. Mind Lónyay, mind Deák verse313
