Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Deák Ágnes: "Ő csak Deák és nem Deákpárti". Deák és pártja 1869 után

maga javasolja, hogy egy határozottabb körvonalú kormánypártot szervezzenek - nélküle. így aztán minden bizonnyal nem csak utólagos fanyalgás az, hanem őszinte kijelentés, amit Móricz Pál visszaemlékezése szerint Deák 1875-ben tett: „A Deák-párt, midőn az 1867-iki Kiegyezést létrehozta, sajátképen befejezte missióját, én csak addig voltam a párt valóságos vezére. Midőn egy parlamentáris kormány keletkezik, akkor annak a vezére nem lehet más, mint a ministerelnök, az én vezérségem inkább csak tiszteletbeli, inkább csak névleges, igy a pártnak nevemről lett elnevezése és ezen névnek a mai napig fenntartása inkább előzékenységnek tekinthető, de ha másként lenne is, a hazának és a szabadelvű párt megteremtésének szivesen hoznám meg bármikor az áldozatot...."26

A pártstruktúráról korábban kifejezett nyilatkozatot nem tett, legbelsőbb köréből Csengery Antal véleményét, igaz, „utóidejű" véleményét ismerjük. Csen- gery 1875-ben nagykanizsai választókerületi választóihoz intézett levelében így magyarázta a fúzió szükségességét 1872-es programjára visszautalva: „...kormány és törvényhozás eljárásában merészebb kezdeményezést, több rendszerességet óhajtottam volna, kiemeltem az elsietést, az összhangzás hiányát s egyéb hibákat is az alkotásokban. De rámutattam egyszersmind bajaink főokára is, a melynek tulajdonítható leginkább, hogy alkotmányunk visszaszerzése óta, viszonyaink közt is több és rendszeresebben és jobban nem történt. Mindenki elismeri ma már, hogy pártviszonyainkban kell keresnünk ez okot; szerencsétlen pártviszonyainkban, a melyek a Deákpárt függetlenebb tagjait nem egyszer sodorták a kínos helyzetbe, a melyben a válság fölidézése közt vagy a között kellett választaniok, hogy elnémuljanak avagy szavazzanak azokkal, a kik mindennel meg voltak elégedve; azon pártviszonyokban, a melyek között az ellenzék képes volt ugyan a kormányt és pártját akadályozni működésében, de nem fölváltani a kormányzásban."27

26 Móricz Pál: A magyar országgyűlési pártok küzdelmei a koronázástól a Deák és Balközép pártok egybeolvadásáig (1867-1874). 2. köt. Bp., 1892. 150. p.

27 Csengery Antal: A nagykanizsai kerület választóihoz (1875). In: Csengery Antal összes munkái, 4. köt.: Publicistái dolgozatok és beszédek. Bp., 1884.398. p. S hogy ez a véleménye nem utólagos önigazolás csupán, bizonyítja, ahogy Ghyczy Kálmánhoz írott levelében 1873. nov. 23-án lefesti a helyzetet: „Nem védem én a kormányt. Tudod, hogy kezdettől fogva senkinek sem volt több panasza kormány- férfiaink ellen. De mikor az egészségtelen pártviszonyok közt minden kormányváltozás alkotmányválsággal, az alap felforgatásával fenyegetett, a melyet oly nehezen vívtunk ki, elnémultam, - és szavaztam azokkal, a kik mindennel meg voltak elégedve, vagy félre vonultam a szavazás elől." In: Csengery Antal hátrahagyott iratai és feljegyzései. Közzétette Dr. Csengery Lóránt. Bp., 1928. (a továbbiakban: CSAHI) 328. p.

268