Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Pajkossy Gábor: Deák az első reformországgyűlésen, 1833-1836

támogatta. A törvénytervezet (ez volt Deák minimális kívánsága) a fiskus örökösödését csupán a végrendelet nélkül elhúnyt örökös nélküli birtokos nem királyi adományból származó birtokai esetében, illetve hűtlenség címén törölte el.29 Az egyházi tizedekről szóló XXV. artikulus 1834. augusztus utolsó harmadában foglalkoztatta a rendeket. Váltság nélküli eltörlésére csak tizenhat megye szavazott. Deák (aki a tárgyalások első négy napja alatt a kerületi ülés soros elnöke volt) az alapvető szavazás során utasítását követve a tized megtartására voksolt, „terjedékenyen" kifejtette azonban, hogy „az Egyházi Rend minden javait Status tulajdonának kell tekinteni", néhány nap múlva pedig az egyik káptalani követtel vitatkozva leszögezte, hogy a tizedről rendelkezni a nemzet joga. (Álláspontját az egyházi tized feletti viták későbbi fázisában, 1836 februárjában újra kifejtette.) A rendek kimondták a tized kötelező megváltását (később kidolgozandó kulcs szerint), felmentették (Deák támogatásával) a protestánsokat a tizedfizetés kötelezettsége alól, a szabad királyi városok felmentését azonban csak kisebbség (köztük Deák) támogatta.30 A polgári törvények további tárgyalását azonban félresöpörte az úrbéri kérdésben érkezett királyi leirat, már az alsótábla országos ülése sem foglalkozott velük, s e törvények közül csak egy-egy emelkedett - ugyancsak „per excerpta" tárgyalás nyomán - törvényerőre.

A - Kossuth szavaival - „menydörgés és villámhullás között" kihirdetett leirat további „anyagi" engedményekre buzdította a rendeket, míg a „polgári" engedményeket, az örökváltságot, az úriszék korlátozását és a jobbágyok személyi és vagyonbiztonságáról szóló külön törvénycikkelyt viszont mint nem az úrbéri reformhoz tartozókat elutasította. Ezzel újraindult az úrbéri törvénytervezetek vitája, amely az országgyűlés második feliratáig csaknem hat hónapot vett igénybe. Deák 1835 elejéig mintegy 65 alkalommal szólalt fel. Egyes udvarbarát, „aulikus" követek - az „illiberális", „arisztokratikus" párt - helyeselték, hogy az uralkodó nemet mondott az alapvető reformokra, sokallották viszont a leirat által sürgetett materiális engedményeket.31 Deák ezzel szemben azok élén állt, akik ragaszkodtak a lényeges reformjavaslatok megtartásához, ugyanakkor elfogadták az uralkodó kívánságait a törvények a jobbágyság érdekében történő módosítására, sőt az ún. materiális engedmények körét tovább bővíteni igyekeztek - ugyanezt tette Deák a törvények tárgyalásának későbbi, 1835. tavaszi fázisában is. A kerületi ülésen támogatta az uralkodó kívánságát, amely szerint az 1807 előtti irtásokat egyáltalán ne lehessen visszaváltani. Mivel azonban a leiratot csak 11 megye - másfél hónappal később, az országos ülésen pedig csak négy (vagy hét) megye - követe

29KLÖMIII. 364-367., 376-384. p., Deák július 28-i beszéde: DFB 1.98-99. p. /KLÖMIII. 369-370. p.

30 KLÖMIII. 431-476. p., Deák felszólalásai: Uo. III. 451. p., KLÖM III. 463. p. /DFBI. 102-103. p., KLÖM III. 467. p. /DFB 1.103. p., KLÖM V. 449. p., DFB 1.237-238. p„ vö. KLÖM V. 477-478. p. (1836. február 1. és 10., előbbi az előleges sérelmek 9. pontja tárgyában)

31 Kölcsey: Országgyűlési naponkénti jegyzések 318-319. p.

22