Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Pajkossy Gábor: Deák az első reformországgyűlésen, 1833-1836

támogatta, megmaradt a rendek által javasolt „kétes", „homályos értelmű" korlátozás (s végül ez is került a törvénybe).32 Deák a rezolúció célzataival összhangban ellenezte a jobbágy tűzifa-, illetve épületfa-járandóságának a megszorítását; támogatta, hogy zsellérekre ne terjesszék ki a robot „sürgetés munka idején" való kettőztetését (ez bele is került s törvénybe); egyetértett az úrbéri kihágások a rezolúció által, a jobbágyok érdekében kívánt pontos meghatározásával, ám azzal az (utóbb meg nem valósuló) feltétellel, hogy „a földes úr ön ügyében bíró nem lehet", majd ugyanebben a szellemben vett részt „az úrbéri kihágások eseteinek összeszedése s büntetése tárgyában kirendelt küldöttség" az úrbéri VII. (a későbbi 1836:10. te.) 5. §-ának a megvitatásában.33

A három fő reformjavaslatról 1834. szeptember 27. és október 3. között szavaztak az alsótáblán. Az eredeti törvénytervezetet a vármegyék nagy többsége, 33, 27, illetve 31 megye támogatta, 14,16, illetve 17 megyével szemben. A rezolúció ellenvetéseivel szemben Deák leszögezte: mivel a föld tulajdonosa a földesúr, jogában áll jobbágyaival szerződésre (örökváltságra) lépni, s mivel az úrbéri törvényekben rendelkeznek „a jobbágynak minden viszonyairól", az örökváltság „az úrbéri intézkedés körébül ki nem emelhető".34 Bár az uralkodó (és a főrendi tábla) vétójának segítségével a kormányzat számára biztosítva volt, hogy e javaslatok soha ne emelkedhessenek törvénnyé, Bécsben a rendekre akarták hárítani a reformok elbuktatásáért a felelősségét. Az erőviszonyok megváltoztatásához elégséges volt kilenc (vagy tíz) reformpárti megye követutasításának megváltoztatása. A szavazás eredményének ismeretében Reviczky kancellár tizenhat vármegye fő- és alispánját, továbbá több bizalmasát szólította föl arra, hogy érjék el a követutasítás megváltoztatását, november folyamán további négy megye vezetésére gyakorolt nyomást, és riasztotta azoknak a megyéknek a vezetőit, amelyek követei igyekeztek kikerülni, hogy az új utasításuknak megfelelően szavazzanak. (A kormányzat ismereteink szerint a Zala megyei követutasítás megváltozta32 KLÖMIII. 509-512. p. /DFB1.105-107. p. (vő. KLÖMIII. 514., 517. p.), KLÓM III. 635. p. Miután Deák e kérdésről új utasítást kért, s jelezte, hogy annak megérkeztéig az „elválasztó időhatár" (azaz a rezolúció) mellett fog szavazni, megyéje, szeptember 22-én az országgyűlés eredeti törvénytervezete támogatására kötelezte. (Tekintetes Rendek! 73-74. p.) Az országos ülésen (október 23-án) Deák hallgatott. - Az ülésen Kossuth szerint (KLÖM III. 635. p.) Szatmár, Ugocsa, Sopron és Bihar követe szavazott az 1807-es „epochára" (azaz a rezolúcióra), a hivatalos napló szerint (Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi városába 1832-ik esztendőben, Karácson havának 16-ik napjára rendeltetett Magyar ország gyűlésének jegyzőkönyve. Posony, 1832/3-1836. VIII. 422-423., 428., 431-432. p.) Hont, Pozsony és Csanád is támogatta a leiratot.

33 KLÖM III. 531., 533., 538. p., (felszólalásaira az országos ülésen Id. uo. III. 650-651., 655., 656. p.) 552., 570., 583-602. passim.

34 KLÖM III. 559. p. Deák 1834. szeptember 27-i felszólalása. Megjegyzendő, hogy Deák itt leszögezte, „az úri törvényhatóság" még „örökös kiváltakozás" esetén sem szűnik meg, a „jobbágyi kapcsolat" fennmarad.

23