Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Dobszay Tamás: Deák Ferenc törekvései és politikája 1860-1861-ben
uralkodóház kedvéért rendes törvényhozási úton az 1848-iki törvényeket revisio alá vegye, mi annyit jelent, hogy ha az uralkodó az alkotmányosságot s így az 1848-iki törvények jogi erejét elvileg elismeri, aztán lehet azokból az alkotmány és béke idejében egyetmást feláldozni."78 Más forrás amellett szól, hogy - miként annak idején a februári pátens után - Deák az udvar merev magatartása láttán komolyan számol az elszakadás lehetőségével, ha maga nem is akar tenni érte. A második felirat elkészülte táján a pátenshez hasonlóan úgy értékelte a leiratot, hogy annak hatására az ország a Kossuth által ajánlott útra léphet, mert a magyarok - ha a Habsburgoktól úgysem remélhetik törvényes önállóságuk elismerését - „inkább szövetkeznek más nemzetekkel új alapokon, hogy megőrizzék a szabadságot, mintsem a bécsi abszolutizmus alatt akarjanak maradni." A történeti irodalomban is akad, aki a második felirat radikalizmusát őszintének látja, sőt egyenesen azt következteti belőle, hogy a birodalom vezetésében csalódott Deák „1861-ben nem kötelezte el magát kizárólag a Habsburg-birodalommal történő kiegyezés álláspontja mellett, hanem nyitva hagyta az emigráció által képviselt alternatíva felé vezető utat."79 Kétségtelen, hogy 1861-ban Deák mögött kovácsolódott ki a nemzet egysége, s ez egyben a vezérséget is neki adta a következő évekre. Versenytárs nélkül maradt idehaza a legális politikai téren, s ez természetesen nemcsak személyének, hanem az őáltala kínált politikának kínálta a megvalósítás esélyét. Valóban hozzájárult ehhez 1861-es „radikalizmusa" is. Szilágyi Virgil fent idézett véleményével szemben magunk mégis Kossuthnak Deák morális eljárása feletti jóhiszeműbb megítélésével inkább egyet tudunk érteni, igaz a politikai helyzetre vonatkoztatott következtetésével nem. Kossuth szerint ugyanis „Deák akkor még, úgy látszik, a '48-at akarta. Csodálatos, hogy be nem látta, miként a bécsi udvartól '48-at csak a '49-tül való félelem csikarhatja ki. Aki a hatalmat e félelem alól felmenti, amannak elérését teszi lehetetlenné." Deák az óvást előterjesztő beszédével elfogadtatta azt az elvet, hogy „nem lehet nekünk a törvény terét soha .... semmi esetben sem elhagyni, mert csak ez azon biztos tér, hol fegyveres erő nélkül fegyveres erő ellenében is megállhatunk." Kossuth szerint ezzel az országgyűlés „unisono kiáltott ostracizmust a forradalomra".80 A végeszakadás emlegetése a feliratban elsősorban azt jelzi, hogy Deáknak az adott helyzetben nincs módja útját állani a függetlenségi politikának, mert nem tud helyette más kiutat ajánlani. De van más funkciója is: a nyomásgyakorlás. Szemben Kossuth értékelésével Deák igenis tudatosította, hogy az emigráció kínálta alternatíva segítheti az alkotmányosság kiküzdését. Éppen azért keménye78 Pest, 1861. augusztus 16. Kossuth Lajos: Irataim ... III. 659. p. ^Nikola Krisztics szerb kormánymegbízott naplójának utalására: Katus László: Deák Ferenc és a kigyezés. In: Deák Ferenc emlékezete. Szerk.: Szabó András. Budapest, 2003.167. p. Sarlós: I. m. 83. p. “Kossuth: Irataim ... III. 661-662 p. 221
