Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Dobszay Tamás: Deák Ferenc törekvései és politikája 1860-1861-ben
idők következnek ismét hazánkra, de a megszegett polgári kötelesség árán azokat megváltanunk nem szabad ......Ha tűrni kell, tűrni fog a nemzet, hogy megm entse az utókornak azon alkotmányos szabadságot, melyet őseitől öröklött. Tűrni fog csüggedés nélkül, mint ősei tűrtek és szenvedtek, mert amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják; de amiről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz és mindig kétséges." S a szöveg kemény, olykor a felségsértésig gúnyos és fenyegető mondatai után ismét csaknem gúnyként hangzanak a konvencionális zárás szavai: „Kik egyébiránt mély tisztelettel vagyunk Császári Királyi Felségednek legalázatosabb szolgái: Magyarországnak országgyűlésileg egybegyűlt képviselői." A feliratot egyöntetű helyeslés fogadta, amely - kinyilvánítását Eötvös és Ló- nyay előre megszervezték és irányították - lelkes volt és tömeges. Deák hívei, nem akarva a hatást szünettel megtörni, az indítványozó kérésére sem engedtek szünetet tartani a felirat ismertetése közben. Az olvasás folyamán a kiemelt részeknél Eötvös asztalára ülve kísérte gesztusokkal, támogató beleszólásokkal. Irányított jellege dacára a szinte egyhangú támogatás őszintének mondható, olyannyira, hogy a felirat azonnali, közfelkiáltásszerű elfogadását javasolták. Nyáry Pál tiltakozott ugyan az ilyetén elfogadás ellen, de amikor saját 1848 július 11-i közfelkiáltási kezdeményezésére, valamint az 1741-es „vitam et sanguinem"re emlékeztették, visszakozott. Az elkészült határozati javaslat beterjesztését senki sem vállalta, Tisza így csak a határozati forma melletti állásfoglalásával magyarázta ülve maradását. Végül a szélbal tucatnyi képviselőjét kivéve a képviselők felállással, elsöprő többséggel szavazták meg a feliratot.77 A második feliratból kiérezhető radikalizmusnak két egykorú és történészi olvasata van. Elterjedtebb vélekedés szerint Deák lényegében „balról előzve", a '48-as közhangulat megnyerése érdekében játszik radikálisabb húrokon. Sikerrel, hiszen az országgyűlés csaknem egységesen fogadta el az „angyali tollal írt" szavakat. Ez a magyarázat Szilágyi Virgil helyzetmegítélésére rímel: Deáknak a feliratot jól „ki kellett köszörülni", „nehogy a közhangulatnak mögötte maradjon" tehát, hogy a radikális közvélemény is elfogadja. Deák „mindazt mit tesz, átgondolt terv szerint látszik tenni. ... éppen nem lehetetlen, hogy Deák szükségesnek tartja kifárasztani a nemzetet, mely nem akar elszokni azon gondolattól, hogy a szabadság csak Kossuthtal jövend haza". Azaz Deák radikalizmusa csak taktika, amellyel maga mögé akarja állítani a Kossuth mellett felsorakozó nemzetet, hogy arra támaszkodva alkudhasson: noha „teljes és tökéletes alkotmányt követel, de a Habsburg háztól elszakadni nem kíván", ugyanakkor „ az emigráczió győzelmét és a forradalmat rosszabbnak, veszélyesebbnek tartja, mint azt, hogy a nemzet az 77 Lónyay Menyhért naplója. 314-315. p. 1861. aug. 8. 220
