Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Dobszay Tamás: Deák Ferenc törekvései és politikája 1860-1861-ben

désben érezte, amelyek álláspontjának alapjait érintették. Mindkettő Révész Imre szájából hangzott el. Ellentmondást látott Révész az országgyűlés kiegészítetlen- sége és megalakulása, valamint a munkálat így kétes legitimitású testületi állásponttá emelése közt. Másfelől bírálta a deáki koncepció kiindulópontjának tekintett pragmatica sanctio értelmezést. Szerinte ilyen jogszabályt - az e névvel illetetett családi örökösödési szerződés és a magyar törvény különbözősége miatt - a magyar jog nem is ismer, azt jogalapnak, Deák módjára alapszerződésnek tekinteni nem lehet, sőt emlegetése 1848-ban is vétkes hiba volt. Ha született is ilyen törvény, annak érvényét a későbbi, azonos tárgyban született törvények felülírták.

Deák az első kifogásra azzal felelt, hogy „Közjogi téren integritas és megalakulás nem ugyanazon egy fogalom. ... A megalakuláshoz nem szükséges minden tagnak jelenléte. ... Meg van ez nálunk is határozva a háznak szabályaiban. A folytonos gyakorlat által is megerősített közjogi elvnek tartom tehát, hogy az integritas hiánya a megalakulást nem gátolhatja."64 A pragmatica sanctiot érintő kritikára elsőként azzal válaszolt, hogy ő arra más törvények mellett, mint a kapcsolat perszonáluniós értelmezését támogató jogforrásra hivatkozott, amely az örökösödés feltételeként az önálló magyar alkotmány fenntartását írta elő, s e viszonosság miatt közjogilag igenis alapszerződésnek tekinthető. Szerinte az európai hatalmak eddig is tudták, hogy pragmatica sanctionak, mint a dinasztia családi örökösödési szabályának és mint magyar törvénynek a fogalmán nem ugyanazt kell érteni. De ha úgy volna is, „nem jobb-e tehát világosan kifejtenünk, mi az a sanctio pragmatica Magyarországban, minők annak feltételei, mikép alakult? ... Ha ... azt mondjuk: az a sanctio pragmatica, mely a magyar törvényben megemlíttetik, lényegesen különbözik azon sanctio pragmaticától, mely 1713-ban ápril 19-dikén állapíttatott meg; ha elmondjuk egyszersmind a lényeges különbség részleteit s jogalapját: a külföld jobban meg fog érteni bennünket." S valóban a végleges szövegben ilyen értelmű pontosítást terjeszt majd elő.65 Révésznek a másik érvét, mely szerint a későbbi jogforrás felülírja az előzőt, Deák nem cáfolta meg, s kihagyta a lehetőségét annak is, hogy a külügyekre vonatkozó alkotmányos igényt a népszuverenitás időközbeni kifejlődéséből eredeztetve az abszolutizmustól az államélet e lényeges területét elvitassa. Ez ugyanis a pragmatica sanctiot, és a felségjogokat messzemenően érintve a '48-as alapú békés kiegyezés lehetőségét vágta volna el.

E válaszra végül nem volt szükség; az elbizonytalanodó határozatiak egy része, mint ismert, a forradalom és a háború elmaradása miatt nem merte a tárgyalások megszakításának felelősségét felvállalni és kisebbségbe juttatta saját álláspontjukat. Vay, aki igyekezett elhitetni, hogy Schmerling érdeke a további

64 Kónyi III. 79-80. p.

65 Kónyi III. 81-93. kül. 93. p.

214