Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Dobszay Tamás: Deák Ferenc törekvései és politikája 1860-1861-ben

tárgyalást lehetetlenné tevő határozat elfogadása, már május 25-én tudott az önleszavazó akcióról. A június 6-i szavazás, amely a felirati forma mellett döntött, nem volt egyértelmű diadal. A csekély többség és főként annak kétes értéke, az hogy a határozatiak „kegyelméből" jött létre, lehangolta Deákot.66 A helyzet tisztázódását csak a felirat további sorsa segítette.

Deák több ponton taktikusan befogadott határozati oldalról jövő felvetéseket: ő maga javasolt választmányt a teendők iránti határozat előkészítésére, Révész hatására a magyar és a dinasztikus pragmatica sanctio különbségére rámutató kiegészítést tett, nem ellenezte az erőszakos adóbehajtások elleni, vagy a magyar hadügyi önállóság követelését kifejező felszólamlások feliratba fogalmazását sem.67 Ezzel szemben idegesen és haraggal tiltakozott, amikor Várady Gábor olyan nyilatkozatot fűzött a trónváltozással kapcsolatos részhez, hogy az alkotmányos állapotok helyreállításáig nem foglalkozhatnak a trónváltozás tényével, azaz nem ismerik el Ferenc József királyságát. Kecskeméthy Aurél szerint „a váratlan indítványt látható haraggal hallgató; s egy drasticus tételnél pedig türelmetlenül ütött az asztalpadra. Rögtöni válasza a szokottnál hangosabban s erélyesebben előadva, olyan, mint csak egy magával mindig tisztában lévő, gyakorlott parlamenti férfitól telhetett." Érvelése szerint Ferdinánd király visszatérése elérhetetlen, a jelenlegi illegitim közjogi helyzet is tarthatatlan, tehát cél, hogy a jelenlegi hatalom törvényes lehessen.68 Koncepciójának megfelelően a Habsburg- dinasztia legitimálásának lehetetlenné tételét, amely a javaslat célja volt, elutasította. Deák másik érve az volt, hogy a ház nem módosíthatja a szöveget úgy, hogy tartalma ellentmondásba kerüljön a már elfogadott felirati formával.

Miután azonban saját szövegét e részben leszavazták, Deák elhagyta a termet. Nem akart Várady javaslatának megszavazásában részt venni, demonstrálva, hogy a szöveget már nem tudja magáénak tekinteni. Talán arra is számított, hogy ha sokan követik, a ház határozatképtelenné válna, bár ezt az előző kétes értékű győzelem miatti aggályait figyelembe véve biztosra nem vehetjük. A képviselőház többsége Várady szövegére szavazott, s másnap már Deák sem látta lehetségesnek a további módosítgatást, a ház meghozott döntésének paralizálását. A határozatiak következetesebbjei így olyan módosítást értek el, amellyel lehetetlenné tették Ferenc Józsefnek a királyságát el nem ismerő felirat elfogadását. A válasz nem is lehetett más, mint a mit Ferenc József adott: bár az örökösödési jogok kétségbe vonását csak egyes szónokok szenvedélyességének tulajdonította, csak olyan tartalmú és formájú felirat elfogadására jelezte készségét, méltóságát

66 Szőgyény III. 328. p.

67Kónyi III. 114-118. p.

68 Kecskeméthy Aurél: Vázlatok egy év történetéből. (1860 October húszadikától 1861 octoberig). Pest, 1862. 158. p. és Ferenczi Zoltán: Deák Ferenc élete. Budapest, 1904. II. 316. p.

215