Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Pajkossy Gábor: Deák az első reformországgyűlésen, 1833-1836

desúr visszaváltási jogát (Deák ezt ismertette augusztus 1-én), a rendek végül az „egyedül és eredetileg a jobbágyok élelmére szánt irtások" visszaváltásáról mondtak le. Deák az örökváltságról szóló rendelkezés vitájában szeptember 4-én javasolta, hogy ennek engedélyezésén túlmenően biztosítsák a jobbágyok birtokképességét (álláspontja kisebbségben maradt), majd két és fél hét múlva ismét felszólalt a jobbágy személyi- és vagyon biztonságának ügyében (az ügynek továbbra is többsége volt).18 Az úrbéri törvénycikkeket, a felsőtáblával folytatott hosszas egyezkedés után, 1833 novemberében az uralkodó elé terjesztették, majd azok 1834 szeptemberében kerültek ismét az országgyűlés elé.19

Mielőtt az alsótábla belefogott volna a bírósági szervezet rendbeszedéséről szóló munkálat megvitatásába, november 20-án a „lengyel ügy" és az említett „sürgető felírás" került napirendre. A barsi Balogh János, aki tizenegy hónappal korábban, sikertelenül, a lengyel ügy az előleges sérelmek közé sorolását indítványozta, külön feliratban kívánta felszólítani a kormányzatot, lépjen fel diplomáciai úton a kongresszusi Lengyelország helyreállítása érdekében. Deák támogatta a javaslatot a november 20-i kerületi ülésen, majd a három nappal későbbi országos ülésen elhangzott nevezetes felszólalásában - „egy fiatal szónok álla fel, ki ... nem régóta hallatá a tanácskozásokban nyomatékos szavát", írja „a rögtönzött remek beszédet" teljes egészében közlő Horváth Mihály -, de azt leszavazták, így a „lengyel ügy" a sérelmek közé került; az alsótábla utóbb, 1835 áprilisában úgy döntött, hogy az ügyet „a többi sérelmekkel egyetemben ugyan, de külön felírás által" felterjeszti; a feliratot azonban a főrendek nyolcszor is visszautasították.20 A sürgető felirat és az üggyel kapcsolatban keletkezett „barsi leirat" vitái végigkísérték a jogi munkálat megtárgyalását. E munkálat 15 törvénycikkelyből állt, amely a kerületi, majd 1834 áprilisától az országos ülés keretei közt folytatott viták nyomán további 12 artikulussal bővült. Deák több mint 50 alkalommal szólalt fel. A zalai követ még 1833 májusában, az úriszékkel kapcsolatos tárgyalások során, legelső hozzászólásai egyikében jelezte, mekkora jelentőséget tulajdonít a békebírák intézményének - „nincs a külföldnek egy intézete is, melyet ő inkább kedvelne, mint a békebírák" -, most pedig részt vett a „békéltetőkről" szóló ide18 KLÖM1.401-402. p„ KLÖM1.355. p. /DFB1.10. p„ KLÖM1.472-474. p. /DFB1.16-19. p. /DF:VPÍB

I. 57-59. p., DFB I. 24-25. p. /DF:VPÍB I. 62-64., 26-31. p., Tekintetes Rendek! 44-46., 48-51. p.; KLÖM

II. 154-157. p. /DFB I. 33-36. p. /DF:VPÍB 37-39. p.

19 Az úrbéri kérdés vitáira Id. S. Sándor Pál: A jobbágykérdés az 1832-36-i országgyűlésen. Bp., 1948., Sándor Pál: Deák és a jobbágykérdés az 1832-36. évi országgyűlésen. In: Tanulmányok Deák Ferencről. Zalaegerszeg, 1976. (Zalai Gyűjtemény 5.) 125-175. p.

29 KLÖM II. 407. p., KLÖM II. 441-442. p. /DFB 1.43-44. p. /DF-.VPÍB I. 73-75. p., Horváth: Huszonöt év I. 339. p.; vö. Gerő András: A gondolkodás polgárosodása. A lengyel felkelők melleti érvek az 1832-36. évi országgyűlésen. In: A magyar polgári átalakulás kérdései. Tanulmányok Szabad György 60. születésnapjára. Szerk. Dénes Iván Zoltán és mások. Bp., 1984.133-153. p.; a későbbi fejleményekre: KLÖM IV. 314-319. p., V. passim, különösen 36., 567., 664. p.

19