Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Pajkossy Gábor: Deák az első reformországgyűlésen, 1833-1836

alkotnak törvényt, mintsem hogy „a haladás ösvényét az elidegeníthetlen nemzeti nyelv tárgyában megkössék", sikerült a törvény szövegében megállapodásra jutni.16

A sorrend, az előleges sérelmek és az úrbéri kérdés mellett az országgyűlést az első fél évben a protestánsok sérelmeinek, valójában vallási egyenjogúságának az ügye foglalkoztatta. Mint azt olvasóinak Kossuth is megírta, Deák azért nem szólalt meg hosszú ideig magát a vallásügyet illetőleg, mivel Horváth Jánossal, a megye első követével nem értett egyet, utasítása pedig nem volt. A nevezetes 1833. július 13-i ülésen viszont a sérelem ünnepélyes letételét támogatta. Hogy az erőviszonyokat megfordítsa és lehetővé tegye a kérdés újbóli megtárgyalását az országgyűlésen, több megye is napirendre tűzte az ügyet, és kimondta, hogy a törvénytelen rendeletek végrehajtásához nem nyújt segédkezet. Zala megye is azt kívánta, a követek „a legelső kedvező alkalommal" sürgessék a kérdés újbóli elővételét - ezt azonban 1834. január végén, a vallásügyet pártoló megyék követeinek informális értekezletén Deák maga sem szorgalmazta.17

Az alsótábla a kerületi ülésen 1833. április végéig a hétből öt úrbéri cikkelyt vitatott meg. E viták során megbukott a jobbágyok birtokbírhatása, elfogadták viszont az önkéntes örökváltság engedélyezését. Már 1833 májusában, Deák ottlétében döntöttek az úriszék korlátozása (a földesúr és jobbágy közti perekben ítélő úriszék eltörlése) mellett, miután az úriszék általános eltörlését csak öt megye követe támogatta. Deák, röviden, a községek belső igazgatásáról szóló VI. törvénycikk vitájában szólalt fel legelőször, május 2-án, a falusi bírák és hegymesterek botozása ellen. Később, június 15-én a „természeti törvényre" hivatkozva támogatta, hogy külön törvényben mondják ki a jobbágy személyi és vagyonbiztonságát (ez meg is történt), és világossá tette, hogy híve a jobbágy (korábban leszavazott) birtokbírhatásának. 1833. július-szeptemberben, az immár nyolc úrbéri törvénycikk tervezete országos ülésen való vitája során két tucat esetben is felszólalt. Július 23-án támogatta a tervezett rendelkezést, amely korlátozta az egy jobbágy által megvásárolható telkek számát (ezt törvénybe is iktatták). Deák és követtársa még június elején javasolta megyéjének, hogy az alaputasítást módosítva, a közjó, a jobbágyok megélhetése érdekében fogadjanak el rendelkezéseket, amelyek korlátokat emelnek a földesurak elé a (nem úrbéres) irtásföldek visszaváltásában. Az indítvány az 1807 előtt keletkezett irtásokat jobbágykézen kívánta hagyni. Zala megye az irtások legalább felére kívánta biztosítani a fölKLÖM V. 196-197. p. /DFB I. 213-214. p., KLÖM V. 302-303. p. /DFB1.219-221. p., KLÓM V. 193- 201., 301-309., 668-669., 676. p., ld. Szekfű Gyula (szerk.): Iratok a magyar államnyelv kérdésének történetéhez. 1790-1848. Bp., 1926. 401-482. p.

17 KLÖM I. 549-551. p. /DFB I. 20-23. p. /DF:VPÍB I. 59-62. p., Kölcsey: Országgyűlési naponkénti jegyzések. 182-183. p., KFÖMII. 253-254. p. (Kölcsey 1834. január 27-i követjelentése: eszerint Szat- már, Békés és Bihar megye követeinek volt utasítása a kérdés elővételére.)

18