Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Pajkossy Gábor: Deák az első reformországgyűlésen, 1833-1836
az első helyen, Deák ennek megfelelően 1833 májusában e munkálat második, majd harmadik helyen való felvételét szorgalmazta, de nem járt sikerrel.15 Az országgyűlés kidolgozta és 1833. március végén felterjesztette az ún. előle- ges sérelmeket (praeferentialia), köztük a Magyarország és Erdély uniójára és a Partium visszacsatolására vonatkozó kívánságot. A rendek Bécs válaszát többször is sürgették, az első külön e tárgyban megfogalmazott, ún. sürgető felirat felterjesztésében és szövegében hat hónapi vita, tizenkét üzenetváltás után jött létre, 1834 májusában, a két tábla között az egyezség. Az uralkodó ennek ellenére csak 1835 novemberében válaszolt: Bécs hozzájárult a Partium visszacsatolásához - erről az országgyűlés végén törvény is született, de azt 1848-ig nem hajtották végre. Magának a „sürgető feliratnak" a vitái is újabb vitákat generáltak: Tamóczy Kázmér barsi követ 1833. december elején élesen bírálta a főrendi táblát, a bírálatot az uralkodó 1834. január elején „a legszigorúbban" kárhoztatta. Az ún. barsi leirat ellen (amelyről még visszatérek) az alsótábla többsége feliratot kívánt, a főrendi tábla ellenállt, végül hatszori üzenetváltás után a rendek 1834. május elején az ügyet levették a napirendről. A rendek az előleges sérelmekkel egyidejűleg, 1833. március végén előterjesztették a magyar nyelvű feliratokra, királyi válaszokra és törvényekre irányuló kívánságaikat (további kívánságaikat pedig két évvel később, a sérelmek között terjesztették fel). A követelés Bécsben hosszú ideig merev elutasításba ütközött. Az uralkodó 1835. október végén kihirdetett válaszában mindössze ahhoz járult hozzá, hogy a törvényeket két nyelven alkossák meg, de a latin legyen az eredeti. Deák - november 2-i felszólalásában - az alsótábla nagy többségéhez hasonlóan „satyrának" minősítette az „engedményt"; válaszul az alsótábla úgy határozott, hogy csak magyar nyelvű törvényeket hajlandó felterjeszteni (Beöthy Ödön ezen túlmenő, Deák által is támogatott indítványát leszavazták). A főrendek nádori közvetítést ajánlottak, ezt, bár Deák - december 9-én - elvi okokból ellenezte, az alsótábla is elfogadta, s a nádor két hónap múlva kieszközölte az udvar hozzájárulását, hogy kétnyelvű törvényhozás mellett a magyar legyen az eredeti. Az uralkodó döntésének megfogalmazása azonban, mivel gátat emelt volna a magyar államnyelv jövőbeni bevezetése elé, nem elégítette ki a rendeket, s ez további vitákhoz, újabb feliratokhoz vezetett. Végül, miután az alsótábla az országgyűlés utolsó előtti napján nagy többséggel úgy döntött, hogy inkább nem 15DFB I. 11-12. p., KLÖMI. 374. p. Kónyi közlése az alsótábla hivatalos jegyzőkönyvén (naplóján), illetve Kossuth (és Orosz József) Országgyűlési Tudósításain alapul; ha Deák kerületi ülésen elhangzott felszólalására hivatkozom, mindkét hivatkozáshelyet megadom, egymástól virgulával elválasztva. Megjegyzem egyúttal, hogy Deák ezen országgyűlésen mondott legfontosabb - szám szerint 22 - beszédének a szövege Molnár András kritikai igényű új kiadásában is tanulmányozható (Deák Ferenc: Válogatott politikai írások és beszédek. I. 1825-1849. Vál., s. a. r., jegyz. Molnár András. Bp., 2001., a továbbiakban: DF:VPÍB I.), e beszédek esetében tehát ezt a kiadást tanácsos használni. 17
