Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Pajkossy Gábor: Deák az első reformországgyűlésen, 1833-1836

sainak többsége esetében a ránk maradt beszámolók csak a lényeget rögzítették, néhány szóban vagy néhány mondatban, s csupán kisebb részük - a jelentősebb és hosszabb megnyilatkozások - esetében ismerjük többé-kevésbé pontosan az elhangzott beszéd szövegét. Nem tudjuk, Deák előre megfogalmazta és megtanulta-e fontosabb beszédeit, ahogyan, ha azt ideje engedte, Kossuth is tette. Ha készült is ilyen fogalmazvány, az nem maradt fenn. A bevallottan rest, az írástól is idegenkedő Deák esetében valószínűbb, hogy legfeljebb vázlatot készített, és lényegében szabadon beszélt. Beszédeit így csupán lejegyzésekből ismerjük. Mivel gyorsírás nem, s az 1840-es években is legfeljebb sebesírás létezett, 1848 előtti beszédei a ténylegesen elhangzottnál tömörebb - annál is tömörebb - formában maradtak ránk. Deák beszédeiben ugyanis Tóth Lőrinc már 1849 után készült jellemzése szerint, „logika, rend s metódus, erő és velő van örökké", de Orosz József, Kossuth szerkesztőtársa már 1833 novemberében ugyancsak Deák „szokott logicai tömöttséggel előadott" beszédéről szólott.10 Deák, amint azt a kutatás már bemutatta, sokoldalúan érvelt: mindig kora szükségleteiből indult ki, s még a leggyökeresebb változtatást célzó javaslatait is képes volt a Corpus Jurisra alapozni (hol tételes előírásra, hol éppen a tételes tiltás hiányára hivatkozva), hiszen azt valószínűleg mindenki másnál jobban ismerte, de alkalmazta a természetjogi érvelést és a gazdasági racionalizmus érvkészletét is.11

Deák 1832 augusztusában Zala megye közgyűlésén a nemesség polgári és politikai jogainak kiterjesztését javasolta a nemnemesekre. A megye elfogadta, hogy a nemnemes, Deák a korai liberális nacionalizmus szellemében fogant javaslatának megfelelően, ha „a nemzeti nyelvben is jártos", nemesi tulajdont szerezhessen. A rendek az indítványnál szűkkeblűbben csak részben, a megyei tisztviselők és az országgyűlési követek fizetése erejéig voltak hajlandóak a közterheket átvállalni, végül lehetővé kívánták tenni a nem nemesek számára a szabad végrendelkezést, a politikai jogok megadását azonban (hivatalviselés, részvétel „a törvényhozó és végrehajtó hatalomnak a nemzet egy részét illető felében") elvetették.12 E kudarc ellenére Deák viszonylag szilárd megyei bázissal rendelkezett, és nem kellett tartania attól, hogy meggyőződésével ellentétes követutasítást erőltetnek rá, megalkuvásra vagy lemondásra kényszerül, netán lemondatják. Éppen ellenkezőleg: kitűnő taktikai érzékével és tapintattal sikerült elérnie, hogy mind inkább ő formálta megyéje az országgyűlésen vitatott kérdésekkel kapcsolatos polider Privatbibliothek S. M. Franz 1.1 50.117. téka. 117-384. (a „G" betűjelű Sitzungsreferent jelentéseit használtam). Vö. KLÖMIII. 209., 216-218., 222. és 224. p.

10 Tóth Lőrinc: Deák Ferencz. In: Csengeri (!) Antal (szerk.): Magyar szónokok és statusférfiak. (Politikai jellemrajzok). Pest, 1851. 33-34. p., KLÖM II. 407. p. (tudósítás az 1833. november 20-i kerületi ülésről, a lengyel kérdés vitájáról)

11 Ld. Sándor Pál: Deák és a jobbágykérdés az 1832-36. évi országgyűlésen. In: Tanulmányok Deák Ferencről. Zalaegerszeg, 1976. (Zalai Gyűjtemény 5.) 161. p.

12 Molnár András: A fiatal Deák Ferenc. Bp., 2003.252-253. p.

15