Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Hermann Róbert: Zala követe, Szentgrót képviselője. Deák Ferenc az 1848. évi rendi és az 1848. évi népképviseleti országgyűlésen

szabadság, egyenlőség és testvériség e századnak jelszavai?" De vajon „a szabadsággal egyező-e, ha egy felekezetet kényszeríteni akarunk, hogy külön jogával mint hitfelekezet ne élhessen?" Azt is mondják, hogy egyenlőség legyen. Olyan egyenlőség, „mely a szabadsággal meg nem fér, s mely abban állana, hogy nem egyenlő szabadságot adjunk a felekezeteknek?" A testvériséget emlegetik, és annak oly értelmet adnak, „hogy azzal akarjuk testvérekké tenni az embereket, ha súlyos láncokra láncoljuk?" Meg akarják értetni a néppel, hogy a haza és annak szabadsága veszélyben van; „és mikor ezt meg akarjuk vele értetni, mikor fegyverre akarjuk buzdítani a népet, mely eddig nem érezte, hogy hazája és szabadsága van, ugyanakkor azt a népet meg akarjuk fosztani szabadságának legmelegebb, legédesebb érzetétől?" Sokan emlegetik a reakciót, de „a reakció hatalma sokkal veszélyesebb, ha nem egynéhány ember tollából és kezéből áll; a reakció hatalma akkor veszedelmes, ha van neki mire támaszkodni." Azt mondják, a papság a reakció eszköze, félnek a papság reakcionárius hatalmától, és mit csinálnak? „Egy hatalmas eszközt adnak kezébe, hogy a vallás megsértett érzelmeinél fogva zúdítsa fel a népet a reakció kezére. Igen könnyű aggodalmat teremteni; az aggodalomnak megnyugtatására nem erő szükséges, nem parancsoló eszközök valók, hanem enyhítő, édesítő, hozzánk csatoló eszközök, nyelv-, vallás- és nemzetiségi különbség nélkül." A jelenlévők között aligha van valaki, aki, ha újra kezdhetnék a dolgot, a nemzetiségekkel való bánásmódban a már bejárt úton indulna el. „Elhibázott lépések, a körülményeknek meg nem fontolása, teóriákra épített következtetések csak kifelejtik az embert, az embert minden makacsságaival, előítéleteivel, minden sajátságaival, minden jó és rossz érzelmeivel." Óvatosnak kell lenniük, „és ezen óvatosság azt parancsolja, hogy ne menjünk messzebb, mint a hova a státus célja kényszerít; ne tegyünk oly intézkedéseket, melyek az indulatokat felizgatják haszon és cél nélkül" Ha elfogadják Pázmándy indítványát, „ezzel senki meg nem sértetik, ezzel respekáljuk a tulajdont és a népnek vallásos érzelmeit, s elkerültünk sokat, mi talán kárt okozhatna a hazának." Deák felszólalásáét még hosszas vita követte, s mind Pázmándy, mind Madarász még egyszer részletesen indokolta indítványát. A szólásra felírtak egy része lemondott a felszólalásról, több képviselő pedig név szerinti szavazást kért az ügyben. Az elnöklő Pálffy János fel is tette szavazásra a kérdést, de a nagy zaj miatt bezárta az ülést. Végül a képviselőház másnap, augusztus 10-én névszerinti szavazás útján 231 igennel 84 nem ellenében elfogadta Pázmándy indítványát.146

14*Kónyi Manó II. 289-295. p.; Közlöny, 1848. aug. 10-11. No. 63-64.; Beér-Csizmadia Madarász József 141-143. p.; Hajdú János: Eötvös József báró első minisztersége (1848.) Bp., 1933. 224-260. p. Deák felszólalására ld. 248-249. p.; Ferenczi Zoltán II. 159-160. p.; Csizmadia Andor 34-35. p.; Csorba László: Az első népképviseleti országgyűlés állásfoglalása a művelődés- és egyházpolitikai kérdésekben. (In:) A magyar országgyűlés 1848/49-ben. Szerk. Szabad György. Bp., 1998. 265-277. p., Deák felszólalására ld. 275. p.

146