Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Hermann Róbert: Zala követe, Szentgrót képviselője. Deák Ferenc az 1848. évi rendi és az 1848. évi népképviseleti országgyűlésen

háttá szó nélkül, „mert aki ezt teszi, azon szavakat megérdemli." Madarász József ezután ismét kijelentette: „én azon szavakat a kormányra nem értettem", s egyetértett Deákkal abban, hogy „mi a szavak megrovását illeti, ha a kormány meg nem róná, nem volna méltó jelen helyzetéhez, én magam is helyeslem." Ugyanakkor mentségére elmondta, a Csemovits Péter királyi biztos által a szerb felkelőkkel kötött fegyverszünettel kapcsolatban Patay József aznap már kérdést intézett a kormányhoz, de éppen a képviselőház ideiglenes házszabályaira hivatkozva, a választ elhalasztották.

Madarász emlékirataiban leírja, hogy Deák és Kossuth tévesen idézték szavait, ő ugyanis azt mondta: „Az ármány kezeli e hazának a múlt országgyűlés óta néhol rábízott képviseletét," s ezt egyértelműen azokra a tábornokokra értette, akik megbízatásukkal visszaéltek. Madarász, miután látta, hogy a többség félreértette és a miniszterekre vonatkoztatta szavait, elhatározta, hogy nem magya- rázgatja azokat, hanem kijelenti, hogy a mondottakat nem a miniszterekre értette. Deák azonban „jónak vélte űzni-fűzni a tárgyat", s a Ház csak Madarász azon újabb nyilatkozata után, mely szerint az idézetteket nem a kormányra értette, tért át más tárgyra.133 A Ház végül is a kormány javaslatát fogadta el, azaz azt, hogy először Kossuth előterjesztését hallgatják meg, s csak ezt követi a válaszfelirati vita.

Július 11-én hangzott el Kossuth beszámolója a képviselőházban az ország helyzetéről, s ennek végén kérte 200.000 katona és 42 millió forint megadását a haza védelmére. A képviselőház közfelkiáltással fogadta el az indítványt, amit Kossuth meghatottan köszönt meg. Palóczy László ezután azt javasolta, hogy „a nagy nap megünneplésre lévén méltó, a ház oszoljék el." Deák igyekezett visszarángatni képviselőtársait a földre, mondván, hogy „a szó még nem tett; nincs katona, nincs pénz, ennek elő kell állíttatni, s hogy előállíttassék, avégett kell, hogy törvény készüljön, hogy pedig törvény készüljön, tanácskozásokra s határozatokra van szükségünk." Ezért azt javasolta, „fogjunk mindjárt munkához, s ne ünnepeljünk a győzedelem előtt." Palóczy előtt Irinyi József képviselő azt javasolta, hogy a trónbeszédre adandó válaszfelirat elkészítésére úgy alakítsák meg a bizottságot, hogy a Ház kilenc osztályának mindegyike két-két tagot válasszon a bizottságba. Deák pártolta az indítványt, „mert nem bocsátkozhatunk a dologba csak úgy more patrio, minden formulázott terv nélkül, hogy előbb a tárgyhoz összevissza szóljunk, s azután, a midőn már hetekig vitatkoztunk, jegyzőre bízzuk, aki a hosszas tanácskozások eredményét szerkezetbe összevissza fércelget- vén s aggatván, ez ismét hetekig tanácskozás tárgya legyen; hanem akár egy, akár más módon menjen a tárgyalás, szükséges volna a válaszfelirat tervezetének elő133 Kónyi Manó II. 251-254. p. (Madarász szavait ő is tévesen idézi); KLÖM XII. 413-416. p.; Madarász József: Emlékirataim 1831-1881. Bp., 1883. (továbbiakban Madarász József) 136. p.

128