Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Hermann Róbert: Zala követe, Szentgrót képviselője. Deák Ferenc az 1848. évi rendi és az 1848. évi népképviseleti országgyűlésen

mondotta és be nem bizonyítandja, azt én az ország belbékéje felháborítójának és jövendője kockáztatójának fogom nyilatkoztatni." Madarász válaszában kijelentette, szavait nem a kormányra értette, hanem arra, hogy „vannak némelyek, kik a lázadókkal fegyverszünet kötés által a nemzet elleni erőt nevelni engedték, a ki erőnket pedig ezáltal fogyasztották." Őt követte Deák, aki úgy vélte, Madarász egyedül önmagának tulajdoníthatja, ha félreértették. Ő maga nem szokott „soha szavakon kapkodni", de Madarász szavait feljegyezte, ezek pedig a következők voltak: ,,»A múlt országgyűlés óta ármány kezelte nagy részben az országnak reábízott képviseletét.« Ennek uraim egy betűje sem volt másként mondva; hivatkozom azokra, kik úgy vigyáztak, mint én, s kezeskednek érette ép érzékeim és önök előtt ismert igazságszeretetem. Nincsen ember, ki magyarul tud, ki e szavakat másképp értheté, mint a kormány eljárására, mert a múlt országgyűlés óta az országnak képviselete másra nem volt bízva, mint a kormányra". Ha valaki azt mondja, hogy „a minisztérium kifolyása az ügyetlenségnek, a taktikátlanság- nak; hogy szerencsétlen maradványa a régi táblabírói politikának, jogom sincs őt feleletre kényszeríteni." De ha valaki „a minisztériumról e Ház előtt nyíltan azt állítja, hogy ármánnyal kezelte az ország képviseletét az országgyűlés óta bármi részben is, ez már bizonyítást kíván, még pedig nem csak azért, mert egyes ember becsülete van vele sértve, hanem azért is, mert ha ez igaz, a minisztérium becsülettel kötelességének teljesítésében egy óráig sem járhat el, mert nem csak alkalmatlan és ügyetlen, hanem áruló is, az ilyennek kezébe pedig a haza nem teheti le a hatalmat." A Ház nyilvánossága előtt „mondott ezen szavakra, midőn a sajtó útján minden szó széthordatik, a minisztérium nem hallgathat, mert ha elmellőzi azokat, és azok a lapokban terjesztetnek, minden ember azt fogja mondani: íme ez mondatott és nem mertek reá felelni." A képviselők vonják feleletre a minisztereket, kérjék elő az adatokat, vizsgálják meg azokat; „de a kárhoztató, becstelenítő szót kimondani senkinek, nem mondom, nem illik, hanem azt mondom, nem szabad." Egyesek bizalma csökkenhet a kormányban, „hanem a vádat be kell bizonyítani vagy azt kimondani nem szabad." Ha azonban Madarász valóban nem a kormányra értette, amit mondott, ő maga megnyugszik ebben az értelmezésben. Madarász erre ismét kijelentette, becsületére mondja, nem úgy értette. Deák azonban folytatta, mondván, hogy örült volna, ha a Madarász által a fegyverszünettel kapcsolatban odavetett állítást interpellációként mondta volna el, mert akkor „kérdést tevő nem lett volna megelégedve és azt mondotta volna, hogy az urak hibáztak, ha az vala meggyőződése, hogy vétettek; hanem megro- vólag ilyen dolgot odavetve pusztán előadni a nélkül, hogy interpelláció tétetett volna, ez más tekintet alá jön, ez, nem mondom hogy vétek, hanem parlamentáris hiba." Kérjék elő az iratokat a kormánytól, „szívesen fogja a miniszter e részbeli kötelességét teljesíteni, és akkor aláveti magát a ház helyeslésének vagy helytelenítésének." Ugyanakkor hivatkozik mindenki jóérzésére: e szavakat nem hagy127