Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Hermann Róbert: Zala követe, Szentgrót képviselője. Deák Ferenc az 1848. évi rendi és az 1848. évi népképviseleti országgyűlésen
„Deáknak következetes logikája ellen sohasem lehetett kifogást tenni; - írja országgyűlési szerepléseiről is emlékiratában Mészáros Lázár - ő nem melegített, de meggyőzött; mert midőn becsületes arcát látta az ember, ha szavait nem hallotta volna is, arca vonásain megnyughatott."114 115 Deák, mint a Oszterhueber Józsefhez írott levélből kitűnik, magától értetődőnek tartotta, hogy a miniszterek jelen vannak a parlament ülésein.116 Ő maga valóban a „legszorgalmasabb" miniszterek közé tartozott: július-augusztusban, tényleges miniszterkedése idején a 43-ból 19 ülésnapon vett részt és szólalt fel, egy-egy napon gyakran többször is. Állítólag Deák fogalmazta meg azt a miniszterelnöki beszámolót, amelyben az tájékoztatta volna a képviselőket a kormány addigi tevékenységéről és követendő politikájáról. A dokumentumot Térey Ignác miniszterelnöki fogalmazó tisztázta le, Kossuth azonban ezek után még további változtatásokat eszközölt rajta, s talán e változtatásoknak köszönhető, hogy Batthyány nem mondta el ezt a szöveget.117 Széchenyi megpróbált kormánypártot szervezni az Ullmann-házi szállásán lévő képviselői klubon keresztül, de Batthyány és Deák kimondottan kerülték az Ullmann-házi konferenciát.118 Utóbb több kortárs is hibáztatta őket, hogy dacára a kormány „roppant" többségének, „milyennel még soha egy ország minisztériuma sem dicsekedhetett, s mely önként jött magát felajánlva", nem szervezték tényleges, pártfegyelem által irányított kormánypárttá. Kovács Lajos egyenesen úgy értelmezte Deák július 21-i beszédét, hogy az nyilvánosan kárhoztatta a pártalakulást. Szerinte a pártalakítástól való idegenkedés Deákról ragadt Batthyá- nyra.119 „...nem az volt-e a panasz a minisztérium ellen, hogy nem gyűjti össze az erőket; nem az volt-e a panasz, hogy nem akar értekezni és őket valamely ösvénybe bevezetni; nem az volt-e a panasz, hogy szét engedi emyedni azon többsé(továbbiakban Frideczky Lajos) 40. p.; Szárazberky Nagy József (1800-1878) emlékjegyzetei, Bp., 1931. 137. p. Nagyot Beöthy Ödön mutatta be neki. (Nagy szerint Deák az Európában lakott.) 114 Gyulay Lajos II. 122-123. p. 115 Mészáros Lázár I. 77. p. 116 A kormány tagjainak parlamenti ténykedésére ld. Urbán Aladár, 1986.502-514. p. 1,7 KLÓM XII. 334-343. p.; Urbán: Batthyány-iratok I. 834-843. p. 118 Beksics Gusztáv: Kemény Zsigmond. A forradalom s a kiegyezés. 2. javított bővített kiadás. Bp., 1883. (Kemény Zsigmond haditörvényszéki védőirata) 57-59. p. Kemény szerint ő Eötvösnek és Széchenyinek javasolta, „alkotnának a pesti forradalmi elemre s népcsődületre támaszkodó szélsődemokrata párt ellen, egy a nevezett miniszterekkel és Deákkal folytonos összeköttetésben álló mérsékelt pártot, mely jól diszciplinálva legyen s vezetőkkel rendszeresen ellátva, - mert különben a vármegyeháziak [az Egyenlőségi Társulat radikálisai] fejünkre fognak nőni." Ám Széchenyi csak általános szentenciákkal felelt, Eötvös pedig jelentéktelennek nevezte a veszélyt. Kemény Zsigmond: Forradalom után. (In:) uö.: Változatok a történelemre. S. a. r. Tóth Gyula. Bp., 1982.325., 328-329. p. (továbbiakban Kemény Zsigmond); Kovács Lajos II. 113-125. p.; Spira György, 1964. 260-262. p. 119 Pálffy János 120. p. (innen az idézet); Kovács Lajos 361. és 369. p. 122
