Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Hermann Róbert: Zala követe, Szentgrót képviselője. Deák Ferenc az 1848. évi rendi és az 1848. évi népképviseleti országgyűlésen

ország biztosít, s amelyből 8.000.000 forintot vasutakra, 2.000.000 forintot pedig vízszabályozásra fordítanak. A törvényjavaslatot komoly támadások érték. Madarász László pld. alkotmányos aggályait hangoztatta amiatt, hogy részletes terv és a pénzügyi munkálatok ismerete nélkül szavazzon meg ekkora összeget, Ber- náth Zsigmond ungi követ nem akart a kormány önkényére 10.000.000 forintot bízni. Deák nagy beszédben - a leghosszabban, amit ezen az országgyűlésen elmondott - kelt a javaslat védelmére. Kifejtette, „ha felelős minisztériumot akarunk, készen kell lennünk a fizetésre", s „akinek tetszik a szabadság, tessék az azzal együtt járó költség is; ingyen csak a halál van; a szabadság bajba, veszélybe és pénzbe kerül." Elmondta, hogy akármerre néznek az országban, bármelyik társadalmi csoport helyzetét nézik, mindenütt válságjelek mutatkoznak: az átalakulás révén sokkal több az azonnali veszteség, mint a nyereség. Ahhoz, hogy emberek bízhassanak az új rendszerben, eredmények kellenek. Eredményeket viszont a kormány csak akkor tud felmutatni, ha az országgyűlés felhatalmazása alapján pénzt szerezhet s dolgozni kezdhet. „Felelős minisztériumot állítni fel, s azonnal reá azt mondani, hogy benne nem bízunk, hogy nem fog azon korlátok közt maradni, miket okosság s a haza java parancsol, ezt tenni van ugyan joga a háznak, de célszerű-e, azt nem tudom; én legalább, mint Zala követe, azt hiszem: nem." Madarász azon megjegyzésére, amely a közmunkák antidemokratikus mivoltát hangsúlyozta, Deák kijelentette, ez elméletben igen szép, de ha az utak, hidak használhatatlan állapota kerülnek, s emiatt az ipar és a kereskedelem megakad, az emberek bosszankodva fogják mondani: „köszönöm én az ilyen új rendszert, mely mellett házamból sem mehetek ki, vásárra sem juthatok stb." A ház tehát válasszon: „Vagy mondjuk ki tehát nyíltan, hogy a minisztériumban nem bízunk; vagy pedig a bizodalom szempontjából indulván ki, tegyük fel róla, hogy, magyarán mondva, lesz annyi esze, hogy az országot kárba nem keveri; hiszen felelősség nyomván vállait, valami bolondot önérdekében sem fog tenni."97 A szenvedélyes szavak ellenére, a vita még két napig folyt, s magának Kossuthnak kellett a tervet védelmébe vennie. Végül a két tábla április 8-án fogadta el az országgyűlésen immár utolsó törvényjavaslatot.98

97 Pesti Hírlap, 1848. ápr. 17. No. 32. 341-342. p.; Kónyi Manó II. 226-230. p.

98 Viszota Gyula II. CCCLVII-CCCLVIII. p.; SZÍN 1224. p.; Spira György, 1964.118-128. p.;KLÖM XI.; Urbán: Batthyány 224-226. p.; Széchenyi beszédei 577-593. p.; Budapesti Hiradó, 1848. ápr. 9. No. 808. 341. p.; Nemzeti Újság, 1848. ápr. 11. No. 676.1211. p.; Jelenkor, 1848. ápr. 23. No. 19.200. p. Deáknak az átalakulás veszteseiről szóló szavait idézte Golub Vilmos április 18-i cikke. Jelenkor, 1848. ápr. 20. No. 48. 195. p. Deák „con amore" kiállásáról a javaslat mellett Széchenyi Tasnerhez írott április 8-án elkezdett, 9-én folytatott és 13-án befejezett levelében is megemlékezett. SZIL III. 613. p. - Széchenyi ezekben a napokban Szentkirályi Móric és ifj. Pázmándy Dénes mellett Deáknak adta oda elolvasásra a Pesti Hírlap április 8-i és a Jelenkor ápr. 11-i számában megjelent, „Mi lesz belőlünk, magyarokból, Pozsony, márcz. 27-én" címmel megjelent írását. Mindhármójuk véleménye az volt, hogy „imprimatur". Széchenyi - Tasner, Pozsony, 1848. ápr. 6. Közli SZIL III. 611. A cikket közti Gróf

116