Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Hermann Róbert: Zala követe, Szentgrót képviselője. Deák Ferenc az 1848. évi rendi és az 1848. évi népképviseleti országgyűlésen

záson - amelyen Batthyány, Eötvös, Deák, Széchenyi, Szőgyény László alkancel- lár, Bartal György kancelláriai tanácsos, Ferenc Károly, Lajos és István főhercegek vettek részt - Szőgyény László alkancellár kifejtette, hogy a megadott engedmények után az országgyűlésnek a pénz- és hadügyminisztériumokkal, valamint az uralkodói udvartartással kapcsolatos kívánságait nem ajánlhatják a királynak. A miniszterelnök és kollégái egységesen elutasították ezt a nézetet, maga Deák ingerülten hangsúlyozta, hogy e kívánságoknak a jelen helyzetben nem lehet ellenállni. Szőgyény őszinte meglepetésére a tanácskozáson résztvevő Bartal is (nyilván a Zsedényivel történt március 29-30-i események hatására is) Batthyá- nyék pártját fogta. Noha maga a tanácskozás eredménytelen maradt, a 30-ról 31-ére virradó éjszaka folyamán Eötvös és Széchenyi kihallgatást kért a főhercegektől, s a várható veszélyek ecsetelése révén, valami lojális nyilatkozataikkal mégis elérték a leirat módosítását. így a március 31-i királyi leirat jóváhagyta a mindenkori nádor teljhatalmát, elejtette a kancellária fenntartását, a hadsereg határon túli alkalmazásának és a katonai hivatalokra való kinevezésnek a jogát pedig az uralkodónak tartotta fenn, azonban a király személye körüli miniszter ellenjegyzése mellett.76 Szőgyény még ezt megelőzően beszélt Deákkal, s arra kérte, „használja fel nagy befolyását a kívánatok mérséklésére", mire Deák állítólag így válaszolt: „Hát ki gondolja, hogy az eddigiek is meggyőződésem és óhajtásom szerint történtek, de részeg emberrel nem lehet okosan beszélni, pedig az országgyűlés most részeg." A nyilatkozatból azonban nem egyértelmű, hogy Deák az országgyűlésnek a társadalmi átalakulással kapcsolatos, vagy az Ausztria és Magyarország közjogi viszonyát érintő előterjesztéseire, avagy mindkettőre értette-e, amit mondott.77 Bécsi tartózkodása során Cseremiszky Miklós, a magyar kancellária tisztviselője figyelmeztette a Ludevit Gaj vezette horvát szeparatisták üzelmeire, s megküldte neki a Horvát Nemzeti Párt március 25-i zágrábi gyűlésén elfogadott, az uralkodóhoz intézett petícióját, amely többek között Horvátország, Szlavónia és Dalmácia egyesítését, a Katonai Határőrvidék bekebelezését, nemzeti függetlenséget és saját felelős kormányt követelt.78

lasztmány működésétől. Mailáth Antal grófnak pedig azt mondta, hogy „Magyarországon nem lehet segítem" (.. .daß man Ungarn nicht nicht helfen könne). Cseremiszky-napló, 1848. márc. 31.42. p.

76 A történtekre ld. SZÍN 1220. p.; Szögyén-Marich László I. 63-64. p.; Ferenczi Zoltán II. 84-86. p.; Viszota Gyula II. CCCXLV-CCCXLVI. p.; Károlyi Árpád, 1936.84-93. p.; Károlyi Árpád: Gr. Széchenyi István döblingi irodalmi hagyatéka. Bp., 1921.1. k. (továbbiakban Károlyi: Széchenyi I.) 110. p. Az éjjeli tanácskozás jegyzőkönyvét és az új leirat szövegét ld. uo. 244-250. p. (mindannyian megjegyzik Szögyén dátumtévesztését, ti. hogy az említett tanácskozásra nem április 2-án, hanem március 30- 31-én került sor.); KLÖM XI. 705. p.; Varga János 294-299. p.

77 Szögyén-Marich László I. 64. p.

78 KA ÁFA Cseremiszky-napló, 1848. márc. 30.41. p. A követeléseket közli Spira György: A nemzetiségi kérdés a negyvennyolcas forradalom Magyarországán. Bp., 1980. 144-146. p.

109