Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Hermann Róbert: Zala követe, Szentgrót képviselője. Deák Ferenc az 1848. évi rendi és az 1848. évi népképviseleti országgyűlésen

A küldöttek március 31-én reggel tértek vissza Bécsből, s a délután fél kettő körül Eötvös társaságában megérkező nádort már Deák, Kossuth és Perczel Mór várták, hogy „ellenőrizzék" a végleges leirat szövegét. Deák felolvasta a szöveget, röviden úgy nyilatkozott, hogy ő „miután a miniszteri kormányzás felségi- leg el van ismerve, ezen bázison megnyugoszik, s bár a hadügy némi csonkítást szenvedett is, ők a kormányt kezükbe veszik, s minden törekvést oda irányzan- danak, hogy e hatalom kiindulási pontul szolgálván, mindazt, mi még megadva nem volna, kezeik közé kerítsék." Kossuth néhány percnyi gondolkodás után maga is ebben az értelemben nyilatkozott, mondván, hogy ha nem fogadják el az új feliratot, nem maradna más, mint hogy visszaadják tárcáikat, s kijelentsék a dinasztiától való elszakadást, ami polgárháborúhoz vezethetne.79 Az ülésterembe siető minisztereket a követek várták a parton, s Deák a Jelenkor tudósítója szerint úgy nyilatkozott, „hogy a leirat körülményeinkben megnyugtathat minden jó hazafit".80 Deák főként a nádor „becsületes és erélyes" eljárása eredményének tekintette a történteket.81

A délutáni kerületi ülésen hasonlóképpen értékelte a történteket, mondván, hogy a felelős kormány ezzel megvan. A leirat nagybecsű, nemcsak azért, „mert általa a nemzet kívánata teljesíttetett, hanem azért is, mert sok ezer ártatlan polgár életét kíméli meg, amennyiben a polgári háború vészes ösvényétől rántá visz- sza a hazát." Az önállóság fontos biztosítékának vélte az önálló pénzügyet, s kijelentette, ennek logikus folyománya az, hogy határozzák meg a királyi udvartartás költségeit, a civillistát. Miután ez kényes dolog, s más parlamentek is csak az udvarral való előzetes értekezés után, vita nélkül szokták azt megszavazni, jelenleg adni kellene egy általános összeget azzal, hogy azt a következő országgyűlésen, a pénzügyminisztérium számításai alapján megszabandó végleges összegbe számítsák be. Végül az országgyűlés 3.000.000 forintot szavazott meg „a kir. udvarnak fenntartásához, a közös diplomáciához és a magyar hadsereghez megkívántaié különféle katonai testületek ellátására szükséges költségek fejében."82 Batthyány így április 2-án végre felterjeszthette a kinevezendő miniszterek névsorát, s az uralkodó a Kancellária és az Államkonferencia javaslata alapján április 7-én kinevezte őket.83

79 Deák és Kossuth szavait Perczel Mór idézte a Pest megyei rendre Ügyelő Választmány április 1-jei ülésén. Nemzeti Újság, 1848. ápr. 4. 1083-1084. p. V. ö. Varga János 300. p.; Urbán Aladár, 1986. 195- 196. p.

80 Jelenkor, 1848. ápr. 6. No. 41.169. p. „Pozsony, mart 31kén."

81 Pesti Hírlap, 1848. ápr. 4. No. 19. 290. p. „Pozsony, april. 1-jén."

82 Pesti Hírlap, 1848. ápr. 3. No. 18. 289. p.; Kónyi Manó II. 217-219. p.; Budapesti Híradó, 1848. ápr. 2. No. 802. 317. p.; Jelenkor, 1848. ápr. 6. No. 41. 169. p.; KLÓM XI. 706-710. p.; Nedeczky István 243- 246. p.; Csengery: Deák 77-78. p.; Varga János 301-302. p.; Urbán Aladár, 1986. 196-201. p.

83 Az okiratokat közli Károlyi Árpád, 1936. 265-267. p.; csak a felterjesztést és a kinevezést: Urbán: Batthyány-iratok I. 226-227. és 261. p.

110