Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Hermann Róbert: Zala követe, Szentgrót képviselője. Deák Ferenc az 1848. évi rendi és az 1848. évi népképviseleti országgyűlésen

az országgyűlési ifjúság egy csapata elégette a királyi választ, majd megrohanta Zsedényi feltételezett szállását.71

A március 30-i kerületi ülésen Széchenyi megrótta e kihágást, mire néhányan pisszegni kezdtek. Maga Deák is felszólalt, s úgy vélte, „Legyen reform, legyen ennél több, amit teszünk: mindez csak azáltal lehet gyűlöletessé, ha a rendet mi magunk bontjuk meg", s a francia forradalmi eseményekre hivatkozva, a „személy- és tulajdonbiztonság" tiszteletben tartását mondta fontosnak. Madarász előző napi javaslatára utalva kifejtette, hogy „Ulászló törvényeit, az elavult Corpus Iurist" éppen nem tartja „alkalmatos fegyvernek a nemzet új átalakulásában. Ki akarna most ily elavult fegyverekkel harcolni, s lehet-e azokkal élni, különösen az új rendszer emberének?" Úgy vélte, ilyen időkben aki „egyenetlenség magvát szórja e hazában, feleletterhet vesz magára Isten, a haza, s az összes civilizált világ előtt." Miután pedig Madarász László kifejtette, nem érti, hogy miért kellett az előző napi kihágást az ülésben felhozni, Zsedényit ismét „menthetetlen bűnösnek" mondta, s úgy vélte, az esetről határozni „sem a közlekedési miniszternek, sem a táblának nem föladata", Deák ismét szót kért. Elmondta, hogy tudomása szerint eddig egyetlen miniszter van, ez Batthyány Lajos gróf, a többi pedig csak miniszterjelölt. Nem érti tehát Madarász kifakadását a miniszteri önkény ellen. Széchenyi mint Moson, ő pedig mint Zala követe szólalt fel, s erre ugyanolyan joga van, mint Madarásznak Somogy követeként. Cáfolja meg az általa elmondottakat, aki akarja, de „oly visszautasítást, hogy előadása nem volt helyén, soha el nem ismer." A vitát Széchenyi békítő hozzászólása zárta.72

Március 30-án távirat érkezett Bécsből, hogy Batthyányi, s a miniszterek közül Deákot, Széchenyit és Eötvöst Bécsbe várják.73 Deák a kilátásokat illetően meglehetősen pesszimista volt. Lónyay Menyhért egy leveléből tudjuk, hogy Deák úgy látta, „ezen diéta nem mint diéta fog végződni".74

Bécsben beszélt Jósika Samu erdélyi kancellárral, s Jósika levele szerint „ő, amint látszik, minden reményét elvesztette."75 A március 30-án tartott tanácsko71 Varga János 254. p.

72 Kónyi Manó II. 212-215. p.; Széchenyi István beszédei. Összegyűjtötte és jegyzetekkel kísérte Zichy Antal. Gróf Széchenyi István munkái II. k. Bp., 1887. (továbbiakban Széchenyi beszédei) 569-571. p.; Pesti Hírlap, 1848. ápr. 5. No. 20. 295-296. p., ápr. 7. No. 22. 303. p.; Budapesti Híradó, 1848. márc. 31. No. 800. 309-310. p.; Madarász László emlékiratai és önéletrajzi levelei. (In:) Hermann Róbert. 2000. 160-161., 174-175. p. A beszédet tévesen márc. 20-ra datálja Nedeczky István 241-242. p.; Ld. még SZÍN 1220. p.; Bártfay József levele Bártfay Lászlóhoz, Pozsony, 1848. március 30., közli V. Waldapfel Eszter I. 165. p. A Zsedényi-ügyre ld. még Paskay Gyula 83. p.; Csengery: Deák 69-70. p. Zsedényi április 3-án Bécsben kelt nyilatkozatát közli a Pesti Hírlap, 1848. ápr. 6. No. 21. 299. p.

73 SZÍN 1220. p.; Varga János 294. p.

74 Lónyay Menyhért - Lónyay Albert, Pozsony, 1848. márc. 30. Kónyi Manó II. 215-216. p.

75 Jósika Samu - Teleki József, Bécs, 1848. márc. 30. közli Andies II. 50-51. p. és Pascu - Chereste§iu. 212. p. A szövegkörnyezetből úgy tűnik, mintha Deák tartott volna a Pest megyei Rendre Ügyelő Vá108