Németh László - Paksy Zoltán: Együttélés és kirekesztés. Zsidók Zala megye társadalmában 1919-1945 - Zalai gyűjtemény 58. (Zalaegerszeg, 2004)

Németh László - Paksy Zoltán: Zsidók Zala megye társadalmában 1919-1945

akik nehezen tudtak vagy nem is akartak beilleszkedni a konzervatív, nemesi normarendszert követő magyar középosztályba. Ezek a csoportok azonosulni tudtak a politikai reform és társadalmi haladás radikális eszméivel.7 Tevékenységüknek a háború előtt talán a legfontosabb színterei a szabadkőműves páholyok voltak.8 (A törvényszék végül 1920. február 12-én fel is mentette Havast, „az ellene izgatás büntette miatt emelt vád alól".9)

A baloldali mozgalmakban vezető szerepet betöltő zsidóknak már semmiféle kapcsolatuk nem volt a zsidó közösséggel, az izraelita vallással és tradícióval. Tevékenységük során azok érdekeit nem vették figyelembe. Ezt bizonyítja a zalai direktórium működése is, amelynek vezetőségében szintén találhatunk zsidókat. Ugyanakkor ez az új helyi hatalom tartóztatta le és tartotta fogva túszul a nagyobb településeken élő, előkelő polgárok egy-egy csoportját. A 12 nagykanizsai fogoly között találhatjuk Zerkovitz Lajost és Elek Ernőt, a zalaegerszegi csoportban Berger Bélát, Fürst Sándort, Lőwenstein Ignácot és Schütz Frigyest, Tapolcán Lessner Henriket és Adolfot, Zalalövőn pedig a zsidó földbirtokost, Kuffler Dezsőt.10

A korábbi befogadó, soknemzetiségű magyar birodalom helyett tehát a zsidók hirtelen egy xenofób kis országban találták magukat, melynek kulturális homogenitása felerősödött. Az 1919 őszétől regnáló keresztény-konzervatív orientációjú rezsim a korábbi forradalmak ideológiai antitéziseként definiálta magát, s már nem állt érdekében a zsidók asszimilációja sem.11 Éppen ellenkezőleg, az ellenforradalmi nacionalizmus ideológusai úgy tekintettek rá, mint a „magyar nemzet faji tisztaságát" veszélyeztető folyamatra és ez az elv szolgált érvül az őrségváltás meghirdetésére bizonyos gazdasági-szellemi szférákban, foglalkozási ágakban is. Az elcsatolt területek közigazgatási-hivatali pozícióinak elvesztésével ugyanis komoly elhelyezkedési terület zárult el a keresztény középosztály, valamint a feltörekvő kispolgárság előtt. Állami alkalmazottak tízezrei özönlöttek munkát és lakhatást keresve az anyaország felé. Akiknek nem jutott hely az álla7 Nathaniel Katzburg id. mű 34. p. és Gyurgyák id. mű 108. p.

8 A nagykanizsai Munka szabadkőműves páholy tevékenységében a polgári átalakulás ismert politikai követelései mellett (általános és titkos választójog, politikai szabadságjogok kiterjesztése, stb.) a szociális célkitűzések is komoly szerepet kaptak. Ráadásul nemcsak a szavak szintjén, hiszen a páholy Nagykanizsán sorra hozta létre a jótékonysági szervezeteket, a rabsegélyező egyleteket, a hajléktalanok menhelyét, a népkonyhát, munkáspénztárt. Kezdeményezték munkáslakások építését, szünidei gyermektelepek létrehozását, az egészségügyi ellátás javítását, részt vállaltak a városi szociálpolitika alakításában. A kérdést részletesen lásd Németh László: A nagykanizsai Munka szabadkőműves páholy története 1890-1920. In.: Zalai Gyűjtemény 42. szerk.: Káli Csaba, Zalaegerszeg, 1997. 237-266. p.

9 ZML A Nagykanizsai Ügyészség iratai, 1919 - IV -1333.

10Békássy Jenő: Zala vármegye feltámadása Trianon után (Zalai fejek). Budapest, 1930. 25-26. p. Megjegyzendő, hogy a zsidó túszok jórészt hitközségi elöljárók is voltak. A kérdést v.ö. Gyurgyák id. mű 103. p.

11 Kádár Gábor - Vági Zoltán: Aranyvonat. Budapest, Osiris, 2001.17. p.

9