Németh László - Paksy Zoltán: Együttélés és kirekesztés. Zsidók Zala megye társadalmában 1919-1945 - Zalai gyűjtemény 58. (Zalaegerszeg, 2004)
Németh László - Paksy Zoltán: Zsidók Zala megye társadalmában 1919-1945
mi szférában, a gazdasági élet és a szabadfoglalkozások különböző ágaiban próbáltak boldogulni, ott azonban a már korábban elhelyezkedett nagy számú zsidóságba ütköztek.12 A zalai közigazgatásban is azonnal megjelentek a határon túlról érkezett tisztviselők, ennek eredményeként 1930-ban a szolgálatot teljesítő 11 főszolgabíró közül négy már közülük került ki.13 Az elkeseredett kenyérharc miatt, az általános nyomorban fogant közhangulat bűnbakot keresett, és ahelyett, hogy számba vette volna a szétesett Monarchia működési rendellenességeit, a megoldatlan nemzetiségi kérdést, a gazdasági válságot, azt a magyarországi zsidóságban találta meg.14 Egyre többen visszhangozták az antiszemitizmus legfőbb érvét, mely szerint a zsidók száma aránytalanul magas az ipari és pénzügyi szférában, a szabadfoglalkozásúak soraiban. Ezért a két világháború közötti antiszemita szemléletben olyan sajátos kettősség alakult ki, amely egyrészt leválasztotta a zsidóságot a magyarságról, másrészt a kettő viszonyát nem egyszerű versengéskooperáció kontextusban, hanem olyan háborús fogalmakkal értelmezte, mint térfoglalás, visszaszorítás vagy átcsoportosítás.15 A „numerus clausus" törvénye16 Európában először emelte a hivatalos állami politika szintjére az antiszemitizmust, biztosítva ezzel a zsidóság körülhatárolását és leválasztását. Ezen törvény végrehajtása során ugyanis a zsidóságot külön etnikumként kezelték. Ez az asszimilációra törekvő, nemzethű zsidóság számára hatalmas pofont és megaláztatást jelentett.17 Az állam szívesen engedett az úgynevezett „egyensúlyt" megteremteni szándékozó törekvéseknek. Az ennek eredményeként megszületett numerus clausus célja a keresztény középosztály elhelyezkedési lehetőségeinek biztosítása volt. A törvény értelmetlenségét jól mutatja, hogy Zala megyében az 1930-as évek végén, a zsidótörvények nyomán „felszabadult" álláshelyek közül sokra nem találtak megfelelő keresztény munkavállalót! Ezek elsősorban a speciáüs ismereteket kívánó hivatások voltak, főként az orvosi szakma (104.148.176.194. sz. dók.), 12 Fejtő id. mű 196. p. 13 A Nagykanizsai Kir. Törvényszéken 1920-ban a 32 alkalmazottból 9, a járásbíróságon 15-ből 7 menekült tisztviselő dolgozott. Zieger Ferenc: Zalavármegyei általános közigazgatási, kereskedelmi és ipari címtár. Nagykanizsa, 1921.48. p. 14 A bűnbakképzés szociálpszichológiai motivációjáról lásd Pók Attila: Bűnbakkeresés és antiszemitizmus az első világháború utáni Magyarországon In.: Mozgó Világ 2003/7. 23-28. p. 15 Gyurgyák id. mű 378. p. 161920. évi XXV. te. a tudományegyetemekre, a műegyetemekre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra való beiratkozás szabályozásáról. OTT. 1920.185-186. p. 17 Sem a rendkívül óvatosan megfogalmazott numerus clausus, sem annak végrehajtási utasítása nem tartalmazta a „zsidó" vagy „izraelita" kifejezéseket, a „népfajok" szerinti kvóták megállapításához azonban a rendelethez csatoltak egy mellékletet, amelyben minden kommentár nélkül felsorolták a magyarországi etnikumokat, anyanyelv (!) szerint: magyar, német, tót, román, horvát, szerb, egyéb és zsidó (6 %). V.K.M. 123 033 sz. rendelet, Magyarországi rendeletek tára. Budapest, 1920. 1455-1460. p. Vessük össze ezt az ugyanebben az évben készült népszámlálás adataival: e szerint a zalai zsidóság 97,5 %-a vallotta magát magyar anyanyelvűnek, több mint 40 %-a pedig nem is beszélt más nyelven, csak magyarul. (15. táblázat) 10
