Németh László - Paksy Zoltán: Együttélés és kirekesztés. Zsidók Zala megye társadalmában 1919-1945 - Zalai gyűjtemény 58. (Zalaegerszeg, 2004)

Németh László - Paksy Zoltán: Zsidók Zala megye társadalmában 1919-1945

gyűlési képviselőből tehát, akik Zala megyét képviselték a vészterhes években, 9 az antiszemita politika megbízható kiszolgálójává vált.108

Az életbe lépő diszkriminációs törvények komoly veszteségeket okoztak a zsidó kis- és középpolgárságnak, ám sok esetben az állam nem hajtotta végre maradéktalanul az általa hozott intézkedéseket. A gazdaság helyzete ugyanis nem engedte meg a zsidó tudás és tőke azonnali és teljes kirekesztését az ipari és kereskedelmi forgalomból. Zala megyében is érezhető nehézségek jelentkeztek, elsősorban az utóbbi területén. Már 1938-ben problémák adódtak az állatértékesítés terén, mivel a zsidó kereskedők és felvásárlók csökkentették vásárlásaikat. Ettől az időtől kezdve bizonyos közszükségleti cikkekben áruhiány jelentkezett (cukor, rizs, só, liszt és petróleum), mivel a kiszorított zsidók helyére kerülő keresztény kereskedők sem kapcsolatokkal, sem tapasztalattal nem rendelkeztek.109 További problémát jelentett a tőkehiány, mely nemcsak a zsidótörvények, hanem a háborús pszichózis eredménye is volt, ugyanis a bankok és a nagykereskedők sem mutattak hajlandóságot a hosszú távú hitelezésre. A háborús félelmek a lakosságot felvásárlásokra ösztönözték, amely pánikot keltett a keresztény kereskedők körében, akik a hagyományos céhes mentalitáshoz szokva (állandó kuncsaftok, előre kiszámítható forgalom) nehezen kezelték az új helyzetet. A keresztény társadalom „helyzetbe került" tagjai az állami intervenció szükségességét hangoztatták.110 (Lásd a Baross Szövetség határozatát, 111. sz. dók.)

Az őrségváltás eredményeképpen 1943-ra - az 1938-ban még 80 507 zsidó kereskedőből 35 920-nak kellett az üzletét átadnia, a 73 877 iparos közül 47 948 adta be iparát, a 8583 magyar gyógyszerész közül 475 zsidó származásúnak kellett távoznia, a 888 magyar állatorvos közül 237-t köteleztek hivatása feladására. 892 zsidó hírlapíró közül 732-nek felmondtak, s 1944-re 638 mérnök, 12 976 mezőgazdász és 49 996 ügyvéd, illetve jelölt helye „ürült meg".111 A gazdasági őrségváltás

108 Bibó István megfogalmazásában: „Az egész magyarországi zsidótörvényhozás alaptörvénye, a második zsidótörvény, (melyet) a szélsőjobboldal biztatására, a vele való versengés és egyezkedés jegyében hoztak meg, s eltűrték, hogy ezt a végső engedménynek szánt törvényt a másik fél csak kiindulópontnak és kezdetnek tekintse. Minthogy pedig a zsidótörvényt nem a szélsőjobboldal teljes és erélyes leverése követte, hanem a magyar nyilas és imrédysta pártok közéleti agitációja, sajtóbeli uszítása és a németek felé való állandó felajánlkozása, ezért az alapvető zsidótörvényt természetszerűen évenként új meg új zsidótörvényeknek kellett követniük, melyek mind határozottabban fajelméleti és zsidóüldöző alapon állottak. (...) így a zsidók ellen való törvényhozás nem kifogta, hanem megdagasztotta a jobboldal vitorláiban a szelet, s nem elhárította a véres zsidóüldözés veszélyét, hanem „legális" formák között hozzászoktatta a magyar társadalmat a zsidóknak az emberi méltóság közös sáncaiból való kirekesztéséhez." Bibó id. mű 14. p. (Kiemelés a szerk.)

109 ZML Főispáni bizalmas iratok, 115/1938.

110 Uo. A Baross Szövetség keszthelyi csoportja elnökének levele és kérelme a főispánhoz. Természetesen az állami beavatkozást a Baross Szövetségen keresztül képzelte el, „hogy az szakszerű, kifogástalan és gyors legyen."

1,1 Ságvári Ágnes: Tanulmányok a magyarországi holokauszt történetéből. Bp., 2002. 23. p. (Közlései a zsidótörvények és BM-rendeletek mellékleteiből valók)

42