Simonffy Emil: A polgári földtulajdon kialakulása és a birtokmegoszlás Délnyugat-Dunántúlon - Zalai gyűjtemény 55. (Zalaegerszeg, 2002)

VI. A mezővárosok és az úrbériség megszüntetése

zatossága, a mezővárosok helyzetének különbözősége miatt nem lehet olyan könnyen általánosítható képet kapni a birtokrendezések lefolyásáról, mint a jobbágyfalvak esetében. A jogszabályok a falvak helyzetét vették figyelembe, és az eljáró bíróságoknak a gyakorlatban ezeket kellett alkalmazniuk a mezővárosok egymástól igen eltérő viszonyaira.

A továbbiakban területünknek azt a három mezővárosát vizsgáljuk meg részletesen, amely még a polgári korban a városok közé emelkedett: Zalaegerszeg, Kaposvár és Nagykanizsa kibontakozását a feudális kötöttségekből. Ezeket érezzük jellemző- eknek, amelyek alapján azért bizonyos általánosításokat is levonhatunk.

T-alaegersyeg a XIX. század közepén is még csak egy kis mezőváros, de környékének törpefalvai közül mégis kiemelkedett, egy kisebb körzet kereskedelmi és ipari gócpontja lett. A városban sok nemes lakott, akik vezető szerepet játszottak.4 A város 50 forint évi cenzust fizetett a földesúrnak, de ezt a terhet a háztulajdonosok között osztották fel. A földekkel szabadon rendelkeztek, a szomszéd falvakban lakók is bírtak a város határában szántókat és réteket. 1805-ben, 1822-ben és 1826-ban nagy tűzvészek pusztítottak a városban, ezt követően a lakosok egy része a környező szőlőhegyekbe húzódott ki. Valószínű azonban, hogy a hegyi lakók nem csak ezek közül kerültek ki. Az 1840-es évekre a város határában már megszűnt a nyomásos gazdálkodás, a szántóföldeket minden évben bevetették. Az uradalom közel 200 holdas5 majorsági szántó és rét birtoka a városiak földjei között szétszórva terült el. A határhasználatot és a legeltetést a városi tanács szabályozta/'

Zalaegerszeg már 1840-ben megindította a legelő-elkülönítési eljárást,7 a vármegye elrendelte a határ felmérését, az egyezség azonban nem jöhetett létre, mert az uradalom nem volt hajlandó egyezkedni. így a vármegye úriszék tartására utasította a püspöki uradalmat.8 Az úriszéki per felvételére 1841-ben került sor, a per öt és fél éven át húzódott.9

A szombathelyi püspök és a mezőváros viszályát egyszerű lenne a feudális társadalmi formáció alapvető osztályai — a nemesség és a jobbágyság — között meglévő érdekellentét egyik megnyilvánulásaként kezelni. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű, mert a város harcát nemesek vezették, nemes a városbíró, Pathy János, a tanácsnokok egyharmada, a jegyző, és az uradalommal folytatott egyezkedési tárgyaláson a város részéről az elöljáróságon kívül még három táblabíró — egyúttal városbeli birtokos — vett részt, közöttük Koppány Ferenc vármegyei főadószedő (1861-ben első alispán). így tehát a város küzdelmében a földesúr és a jobbágy közötti ellentét a főnemesség és a köznemesség közötti szembenállással is keveredett, és az uradalommal vívott csatában egységfront alakult ki a város különböző vagyonú lakosai között. Gazdagnak és szegénynek, nemesnek és nem nemesnek, városinak és hegyi lakónak egyaránt érdekében állt, hogy a városi közösség minél nagyobb és jobb legelőt sze42