Simonffy Emil: A polgári földtulajdon kialakulása és a birtokmegoszlás Délnyugat-Dunántúlon - Zalai gyűjtemény 55. (Zalaegerszeg, 2002)
VII. Az arányosítás és a tagosítás
áttérést. A határ különböző minősége is akadályozója lehetett az egy tagban történő tagosításnak. 2. A „fordulós” tagosítás. Ez már sokkal elterjedtebb forma volt. Az elnevezés Balásházy Jánostól származik, aki elvileg is megindokolta létjogosultságát. Ez a forma azt jelentette, hogy a birtokos szántóföldjét annyi tagban kapta ki, ahány nyomásra oszlott a faluhatár, ehhez járultak még a kiegészítő (rét, legelő, kenderföld stb.) tagok. Gógánfán 1853-ban a volt jobbágyok általában öt tagban kapták ki külső birtokaikat: három szántóföld-, egy kenderföld- és egy rétrészletbe vonták össze a földeket. Balatonfüreden a telkes jobbágyok szántóföldjeiket három dűlőben, a rétet egy dűlőben kapták, és a nádast is úgy osztották lei, hogy ahhoz egy kis rét is tartozzon. A zsellérek viszont külső földjeiket egy dűlőben kapták. Alsódörgicsén a szántóföldeket két nyomásban osztották ki.10 Egyes esetekben a szántóföldeket két-három tagban adták ugyan ki, de ez nem a nyomásos rendszer miatt történt, hanem azért, mert a földek minőségéből vagy a falutól való távolságából adódó különbségeket nem tudták másként kiegyenlíteni. Valószínűleg erre utal a szentantalfai egyezség azon rendelkezése, hogy a szántóföldeket osztályzat szerint két tagban kellett kiadni, a réteket egyben. Felsődörgicsén a volt úrbéresek szabadon választhattak, hogy hány tagban kérik földjeiket, az 1/8 teleknél többel rendelkezőknek azonban legalább két tagot kellett kérniük, csak az annál kisebb telkesek kérhettek egyet vagy kettőt.11 Azokban a községekben, ahol fennmaradt a nyomásos földhasználati rendszer, a „fordulós” tagosítás még mindig a legjobb módszert jelentette, és a parcellák számának mindenesetre jelentős csökkenését eredményezte, s ez a „szabad” gazdálkodásra való áttérés esetén is előnyt jelentett a korábbi állapothoz képest. 3. A „dűlős” tagosítás. Ezen a formán azt kell érteni, hogy csak egy-egy dűlőn belül vonták össze egy-egy birtokosnak abban a dűlőben több parcellában fekvő földjét. Esetleg a földek minőségétől függően a dűlők számát is csökkentették. „Dűlős” tagosításról beszélünk akkor is, amikor az úrbéri birtokrendezések során új helyre áthelyezett földeket a volt jobbágyok nem egy tagban kapták ki, hanem több úrbéres dűlőben — esetleg mindegyikben — jutottak egy-egy arányos részhez. Zala megyében — ha egyáltalán történt tagosítás — ez volt a legáltalánosabb forma. Csabrendeken a volt telkes jobbágyok általában 8-12 hold szántófölddel rendelkeztek, és ezt 8-13 darabban kapták meg. Dűlőnkénti tagosítás történt Bazsiban, Becsehelyen, Bödeházán és Barlahidán. Botfán a volt telkes jobbágyok három-kilenc darabban kapták ki szántóföldjeiket, egy birtokosra átlag 5,7 darab jutott. Ez ugyan elég nagyfokú szétszórtságot jelentett továbbra is, de ha összehasonlítjuk a tagosítást megelőző állapottal, amikor a volt telkesek szántóföldje 9-19 darabban feküdt, az átlag tehát 14,5 darab, akkor jelentős javulást kell megállapítanunk. „Fordulós” vagy „dűlős” tagosítás esetén is lehetőség nyílt arra, hogy egyes gazdák egy tagban kérjék és kapják ki illetőségüket. Balatonfüreden is néhány volt job- bágy egy tagban akarta birtokát megkapni.12 71
