Simonffy Emil: A polgári földtulajdon kialakulása és a birtokmegoszlás Délnyugat-Dunántúlon - Zalai gyűjtemény 55. (Zalaegerszeg, 2002)
IX. Földbirtokmegoszlás a polgári kor végén
FÖLDBIRTOKMEGOSZLÁS A POLGÁRI KOR VÉGÉN IX. Az 1935-ben készült földbirtok statisztikai adatfelvétel1 lehetőséget ad a földbirtokmegoszlás vizsgálatára. Tisztában vagyunk azzal, hogy a formális tulajdonviszonyok sokszor lényegesen eltértek a valóságos tulajdonviszonyoktól (például a földbirtok eladósodásának különböző mértéke következtében), és a bérletek különböző formái miatt az üzemi viszonyokkal sem estek egybe. Az összeírás az 1935. évi február 28-i állapotnak megfelelően történt és csak azokra a földbirtokokra terjedt ki, amelyek termőterülettel is rendelkeztek. Nem foglalta magába tehát azokat a földbirtokokat, amelyek kizárólag művelés alól kivett területből (az egykorú megjelölés szerint: földadó alá nem eső területből) álltak. Ez Somogy vármegye esetében mintegy ötezer kát. holdat jelentett, a megye egész területének nem egészen fél százalékát,2 tehát nyugodtan elhanyagolható. Az alacsonyabb birtok- kategóriákban bizonyos torzítást okoz, hogy a területi adatokat egész holdakra kerekítették, illetve az egy holdon aluliakat minden esetben egy holdra egészítették ki. Azonban ennek nagyságrendje is mellőzhető, a végső eredményeket nem befolyásolja. A földbirtokokat községenként írták össze. Együttesen vették számba — a telekkönyvbe bejegyzett tulajdontól függetlenül — az egyenes ágon fel- és lemenő családtagoknak és a feleségnek közösen kezelt földbirtokát, külön szerepelt azonban a szabad forgalmú és a korlátolt forgalmú birtok. Ez utóbbinak a jelentősége a 100 kát. holdnál kisebb földbirtokok között nem volt számottevő, a nagyobbaknál pedig a mezőgazdasági gazdacímtár alapján3 korrigálni tudtuk. A községsoros táblázatoknál azokat a földbirtokosokat, akiknek a birtoka több község határában feküdt, minden községben külön tüntették fel a község határában bírt földterület nagysága szerint. A járási táblázatokban már egy birtokosnak a járás egész területén fekvő birtoka együtt szerepelt. Az egykorú statisztikai felvétel a földbirtok forgalmának jogi lehetőségét (szabad forgalmú és korlátolt forgalmú) tekintette a legfontosabb felosztási szempontnak, azon belül már csak birtoknagyság szerint rangsorolt. így viszont különböző jellegű területek külön csoportba kerültek. Helyesebbnek tartottuk vizsgálatainkat — az egykorú felvétel adatainak átrendezésével — az alábbi földbirtok-csoportok szerint elvégezni:4 A/ Egyéni kisbirtok: a 100 kát. holdnál kisebb, szabad forgalmú földbirtok. Ez a terület lényegében teljes egészében magába foglalta a parasztság egyéni tulajdonában lévő földterületet. A Dunántúlon nem volt számottevő a 100 kát. holdnál nagyobb gazdagparaszti birtok, az úri birtok különböző kategóriái nagyobb területet foglaltak el a 100 kát. holdon aluli szabad forgalmú birtokok területéből, mint ameny97
