Simonffy Emil: A polgári földtulajdon kialakulása és a birtokmegoszlás Délnyugat-Dunántúlon - Zalai gyűjtemény 55. (Zalaegerszeg, 2002)
IX. Földbirtokmegoszlás a polgári kor végén
nyi a 100 kát. holdnál nagyobb gazdagparaszti birtokok területe volt. Az egyéni kis- birtok kategóriájába nem paraszti birtokok is tartoztak. Ezt az egész szabad forgalmú birtok vonatkozásában két csoport esetében tudjuk megragadni. A statisztika kimutatta a külföldi állampolgárok és a nem mezőgazdasági főfoglalkozásúak (kettős vagy többes foglalkozásúak) szabad forgalmú birtokait. E birtokok nagyság szerinti elkülönítését még községi elemzés esetén sem lehet megnyugtatóan elvégezni, az ádagos birtoknagyság alapján azonban zömében az egyéni kisbirtok csoportjába sorolhatók.5 A külföldi állampolgárok között jelentős számban sejthetünk mezőgazdasági főfog- lalkozásúakat, az első világháborút lezáró békeszerződésben megvont új országhatár túlsó oldalára kerülteket. Ezzel lehet magyarázni például, hogy Somogy megyében az 1305 külföldi állampolgárságú birtokos közül 1098 birtoka a csurgói járásban terült el. A nem mezőgazdasági főfoglalkozásúaknak a parasztságtól való elhatárolódása sem képez éles választóvonalat. Összegezve tehát azt mondhatjuk, hogy az egyéni kisbirtok (és valószínűleg az egész kisbirtok) területének körülbelül 90 százaléka a parasztság — a birtokos parasztság és az agrárszegénység — földbirtoka volt/’ B/ Közös birtok: ebbe a csoportba soroltuk a korlátolt forgalmú földbirtokok közül a községi, városi és törvényhatósági földbirtokok, valamint a közbirtokossági, illetve volt úrbéres földbirtokok csoportjában kimutatott földbirtokokat nagyságrendre való tekintet nélkül. A közbirtokossági földbirtokoknál vették számításba a nemesi és nem nemesi közbirtokosságok, volt úrbéresek, zsellérek, telkesek és erdőbirtokos- ságok, valamint a községi legeltető társulatok, tehéntartó gazdák stb. nevén bejelentett közösségi földbirtokokat. Ezek a földbirtokok a közösség tagjainak tulajdonában álltak, történelmi eredetüket és ténylegesen betöltött helyzetüket vizsgálva e közbirtokossági területek — legnagyobbrészt legelők és erdők — a paraszti gazdaság szerves, kiegészítő részét képezték. E területnek a kisbirtokhoz való számítása vitathatatlan. Nem ennyire egyértelmű a községi földbirtokok helyzete. E csoportba a községek, illetve városok mint jogi testületek nevén bejegyzett földbirtokokat, továbbá az egyes községi és városi tisztviselők, s egyéb alkalmazottak javadalmi földjeit, valamint a vármegyei földbirtokokat sorolták. A részletekbe menő vizsgálat azonban azt mutatta, hogy a községi földbirtokokat is elsősorban olyan földterületek alkották, amelyek a paraszti gazdaság kiegészítésére szolgáltak, például a községi pásztorok javadalmához tartoztak, vagy a községi apaállat ellátását biztosították, az építkezéshez szükséges homokot, agyagot adták stb. így véleményem szerint kisebb hibát követünk el, ha községi földbirtokokat teljes egészében a kisbirtokhoz számítjuk, mintha máshova.7 A közös birtokok művelési ágak szerinti megoszlása — különösen, ha összevetjük az egyéni kisbirtok művelési ágak szerinti megoszlásával — világosan mutatja, hogy itt a kisbirtok kiegészítő részéről van szó. így úgy véljük, hogy helyes úton járunk, amikor az A/ + B/ csoportot együttesen tekintjük kisbirtoknak. 98
