Simonffy Emil: A polgári földtulajdon kialakulása és a birtokmegoszlás Délnyugat-Dunántúlon - Zalai gyűjtemény 55. (Zalaegerszeg, 2002)

VIII. Földbirtokmegoszlás a polgári kor kezdetén

gyen csak egy lakott, viszont Almásházán négy, Zalacsányban három, Tilajban egy. A nem azonosítható szőlőbirtokosok közül 1850-ben csak egy lakott Zalanémetfaluban, viszont tíz Almásházán, négy Zalacsányban, egy-egy Barátszigeten, Gyülevészen és Kehidán. Tehát 1864-ben is azoknak a szőlőbirtokosoknak a túlnyomó részét, akik nem a zalanémetfalusi volt házas zsellérek közé tartoztak, a más községekben lakók között kell keresnünk. Az Örvényeshegyre való kiköltözés ekkor még nem ölthetett nagyobb méreteket,36 bár az 1864. évi birtokkönyv 49 hajlékot említ Örvényeshegyen, ezek azonban valószínűleg a megyében szokásos hegyi pincék voltak, nem pedig lakóépületek. A 27 zalanémetfalusi volt házas zsellér közül 1864-ben húsznak volt a hegyen is birtoka, átlagban három hold. A legkisebb hegyi birtok 1,4 hold, a legnagyobb 4,8 hold. A zalanémetfalusi zsellérek birtokviszonyairól alkotott képünket jelentékenyen módosítja, ha számításba vesszük az örvényeshegyi földeket is. A zalanémetfalusi volt házas zsellérek összes egyéni birtokának több mint egyhatodát — 17,4 százalékát — az Orvényeshegyen fekvő földek tették ki, amelyeknek nagyobb részét azonban szántóföldként használták, és a szőlő is elég gyenge minőségű bort termett. Ezért az összehasonlításban indokolatlan volna az egyes gazdák szőlőhegyi birtokát felszorozva számítani. A többi — tehát nem zalanémetfalusi volt házas zsellér — szőlőbirtokos Örvényeshegyen ádagban két és fél hold földet bírt, a legkevesebbel rendelkező 547 négyszögölt, a legtöbbel bíró 5,8 holdat.

Pusztaedericsen a kataszteri felmérés szerint tíz volt úrbéres összesen 9 hold 755 négyszögöl szőlőt bírt, a falu egész szőlőterületének csak a 9,7 százalékát. A kataszteri felmérés még hat pusztaedericsi szőlőbirtokost említ meg, akiknek a nevét azonban az úrbérrendezés felmérési birtokkönyvében nem találtuk. Ezek 5 hold 1338 négyszögöl szőlővel rendelkeztek, a szőlőterület hat százalékával. Tehát a pusztaedericsi határhoz tartozó szőlőnek csak alig egyhatoda volt a helybeliek tulajdonában. Ezt valószínűsíti az is, hogy az 1846. évi adóösszeírás37 összesen 84 szőlőbirtokost sorolt fel, ezek közül 15 rendelkezett a faluban is házzal, tíz ház tulaj donnái nem rendelkező neve mellett nem szerepelt lakóhely, ezek tehát valószínűleg helybeliek. 59 név mellé az összeíró a következő falvakat jegyezte fel: Pusztaszentlászló (28 esetben), Szent- péterfölde (17), Pusztamagyaród (7), Gutorfölde (2), Tófej (2), Barlahida (1), Zala- tárnok (1) és Fakos (Hahóthoz tartozik) (1).

Nagykutason a kataszteri felmérés szerint a szőlőhegyek területe a következőképpen oszlott meg:

a volt úrbéresek bírtak 47 hold 1155 négyszögölt (46,3 %-át),

a kisnemesek bírtak 33 hold 263 négyszögölt (32,1 %-át),

a vidékiek bírtak 11 hold 1560 négyszögölt (11,6 %-át).

A fennmaradó tíz százalékot a Parzellen-Protocoll szerint nagykutasiak birtokolták, de neveiket nem tudtuk a felmérési birtokkönyvben szereplő nevekkel azonosí89