Simonffy Emil: A polgári földtulajdon kialakulása és a birtokmegoszlás Délnyugat-Dunántúlon - Zalai gyűjtemény 55. (Zalaegerszeg, 2002)
VIII. Földbirtokmegoszlás a polgári kor kezdetén
Abszolút értékben a volt telkes jobbágyok például Márokföldön 2-28 becshold, Szíjártóházán 3-19 becshold maradványfölddel rendelkeztek, Nagykutason a legnagyobb hiány egy, a legnagyobb többlet 17 becshold. De egy-egy úrbéri telki kategórián belül is különbségek mutatkoztak. Márokföldön a 3/16 telkes volt jobbágyok közül Nagy János csak 8,8, Tar Mihályné 26,2 becshold úrbéres földet bírt, a 3/8 telkesek közül Kis Gáli János 16,8, ifjú Both József viszont 23,8 becsholdat, a féltelkesek közül Vass Pál 19,9, Tóth György 29,7 becsholdat.26 A többi faluban valamelyest kiegyensúlyozottabb a helyzet, bár itt is találunk egy-egy úrbéri kategórián belül négyöt becsholdas eltérést, sőt Nagykutason az 5/8 telkes Smodics Pál csak 18,7, míg a hasonlóképpen 5/8 telkes Takács Ferencné 31,5 becshold úrbéres földdel rendelkezett. Tehát adataink arra mutatnak, hogy a vizsgált falvakban a maradványföld nem telekarányosán oszlott meg a volt jobbágyok között, bár ez az aránytalanság nem volt olyan nagymértékű, hogy ne azt tapasztalnánk, hogy a nagyobb telekhányaddal rendelkező több úrbéres földet bírt általában, mint a kisebb telekhányaddal rendelkező volt jobbágy. A salomvári hiányt valószínűleg a földesurak földfoglalásai okozták, itt egész jobbágyhelyek allodizálására is találunk példát.27 Nem érdektelen összehasonlítani falvainkban a volt úrbéresek telki állományát az 1848 előtti utolsó — fennmaradt — rovatos adóösszeírás adataival.28 Az úrbéres föld egész terjedelme 1848 áprilisától a rendezés megtörténtéig nem változhatott meg, a volt úrbéresek között sem következhetett be ez alatt a néhány év alatt jelentősebb eltolódás. Az adóösszeírásokban a szántóföldeket holdakban, a réteket kaszálókban számolták, mindkettőt azonosnak vehetjük a becsholddal. így elvégezve az összehasonlítást, azt látjuk, hogy az adóösszeírásokban — csak a telkes jobbágyok szántóját és rétjét figyelembe véve — a telki járandóságnak megfelelő értékeket kapunk az Esterházy-uradalomhoz tartozó négy faluban és Pusztaedericsen, ezzel szemben Nagykutason és Salomváron az adóösszeírásban szereplő rét és szántó mennyisége a telki járandóságnak csak mintegy negyven százalékát tette ki. Az adóösszeíró Márokföldön csak húsz hold szántót vett egy telek után számításba, Pusztaedericsen pedig a belsőséget nem számította, mert ott az adóösszeírás zselléreknek tekintette — tulajdonképpen jogosan — a volt telkes jobbágyokat. Viszont az adóösszeíró Nemesrádón is talált 51 hold adó alá tartozó szántóföldet — túlnyomórészt félholdnyi és egy holdnyi terjedelemben, a legnagyobb négy holdas volt — és 35 kaszás rétet, erről a rendezési birtokkönyvek nem tudnak. A telkes jobbágyoknak az adóösszeírásban szereplő száma — a közben bekövetkezett örökösödési osztódások tekintetbe vételével — mindegyik községünkben nagyjából megegyezett az úrbérrendezési birtokkönyvekben szereplő értékekkel. Néhány esetben a névazonosítás segítségével meg is tudtuk állapítani, hogy a birtokkönyvben már külön feltüntetett jobbágy az adóösszeírásban még testvérként szerepelt. Az adóösz- szeírásokban az egyes telkes jobbágyok szántó és rét mennyiségének meghatározásánál nem a valóságot vették alapul, hanem azt egy megadott kulcs szerint a telekhányad alapján számították ki.29 A házas zsellérek száma csak Márokföldön egyezett meg az 83
