Simonffy Emil: A polgári földtulajdon kialakulása és a birtokmegoszlás Délnyugat-Dunántúlon - Zalai gyűjtemény 55. (Zalaegerszeg, 2002)

VIII. Földbirtokmegoszlás a polgári kor kezdetén

adóösszeírás és az úrbérrendezési birtokkönyv között, Zalaszombatfán és Lentiszombathelyen négy-négy zsellérrel kevesebbet tüntetett fel az adóösszeíró. Viszont Nagykutason 17, Salomváron 9, Nemesrádón pedig 53 zsellérről tudott az adóösszeíró, míg az úrbérrendezési birtokkönyvek csak Nagykutason említettek négy zsellért és öt zsellérhelyet a telkes jobbágyok kezén. A nagykutasi és a nemesrádói zsellérek egy részének neveit a felmérési birtokkönyvekben a nemesi földtulajdonosok között találjuk meg, ezek valószínűleg agilisek. Salomváron viszont majorsági zselléreket gyanítunk. Ezek a megfigyelések fokozott óvatosságra intenek a rovatos adóösszeírások felhasználásában.30

Falvaink nagyobb részében jelentős mennyiségű irtásföld is volt az úrbérrendezések idején. A legtöbb az irtásföld Márokföldön — 542 kataszteri hold —, ez a falu határának 42,8 százalékát jelentette. De a paraszti gazdálkodás szempontjából az irtásföld jelentősége nem csak az egyes falvak között volt igen különböző, hanem a falun belül is, az egyes gazdák között. A telkes jobbágyok irtásföldjei úrbéres földjeikhez a következőképpen aránylottak:

Márokföldön 34 — 403 százalék

Szíjártóházán 2 — 53 százalék

Zalaszombatfán 3 — 9 százalék

Pusztaedericsen 116 — 568 százalék

Nagykutason 2 — 169 százalék

Jelentős mennyiségű irtásföldet találunk a volt házas zsellérek, sőt a nem úrbéresek birtokában is. Az irtásbirtokok nagysága itt is igen eltérő. Egyes esetekben egészen jelentős terjedelmű irtásbirtokokkal rendelkeztek. A márokföldi Magyar Ferenc 594 négyszögölnyi úrbéres zsellértelke mellett 19 hold 662 négyszögöl irtásföldet is birtokolt, a zalanémetfalusi Németh Ferenc árvái pedig 1864-ben a belsőséggel együtt 24 hold 284 négyszögölt bírtak, emellett még Orvényeshegyen is volt nekik három és fél hold földjük. Mindkét ,,zsellér”-gazdaságot a jobbmódú középparaszti kategóriába sorolhatjuk. Márokföldön a helybelinek feltüntetett Fiiszár Jánosné — akinek a nevét sem a felmérési birtokkönyvben a volt telkes jobbágyok és házas zsellérek között, sem az 1846. évi adóösszeírásban nem találjuk — 8 hold 614 négyszögöl irtásföldet bírt, tehát őt sem sorolhatjuk a nincstelenek közé.

Az úrbéri birtokrendezési eljárások során készült birtokkönyvek az úrbéres és irtásföldek megoszlására és terjedelmére nyújtanak elsősorban pontos adatokat. A legelő és erdő közös volt, és a volt földesúrral megtörtént elkülönítés után is rendszerint — legalábbis egyelőre — közös maradt a volt úrbéresek között. így ezt az egyéni birtokmegoszlás vizsgálatánál figyelmen kívül kell hagyni, bár ez a paraszú gazdálkodás egészét tekintve egyáltalán nem elhanyagolható földterület, de használatának mértékét és az egyes gazdaságokban játszott szerepét — különösen a rendezés előtt — meg84