Simonffy Emil: A polgári földtulajdon kialakulása és a birtokmegoszlás Délnyugat-Dunántúlon - Zalai gyűjtemény 55. (Zalaegerszeg, 2002)
VIII. Földbirtokmegoszlás a polgári kor kezdetén
nek és térképnek fogjuk nevezni. Mindkét birtokkönyvet és térképet a bíróságnak a helyszínen mérnöki közreműködéssel hitelesítenie kellett. A birtokkönyveken és térképeken a hitelesítő záradékot mindig megtaláljuk, a hitelesítés időpontjával és a hitelesítést végző bíró és mérnök aláírásával. A tényleges munkát elvégző mérnök nevét és a munka elvégzésének idejét azonban a birtokkönyvekből és térképekből csak ritkán lehet megállapítani. Pedig a hitelesítés sokszor csak évek múlva követte a tényleges munkát.6 A birtokkönyvek nyomtatványokon készültek, de azok rovatbeosztását a mérnökök nem mindig követték. így minden alkalommal gondosan meg kell vizsgálni, hogy az adott oszlopban a mérnök milyen mértékegységet használt: a négyszögölt vagy a becsholdat. A birtokkönyvben bizonyos sorrendben — rendszerint nem szoros betűrendben — sorolták fel az egyes birtokosokat, vegyes községekben az úrbéreseket és a nemeseket külön. Ha a volt úrbéres nemesi földdel is rendelkezett, akkor a neve mindkét csoportban szerepelt külön az úrbéres és külön a nemesi földjével. Az irtásföldeket — a vizsgált községekben Nagykutas kivételével — külön birtokkönyvben tüntették fel, a felmérési birtokkönyvben csak a falu összes irtásának végösszege szerepelt. Nagykutason is fennmaradt az irtások birtokkönyve, ezt azonban nem hitelesítették, hanem a hitelesített felmérési birtokkönyvben a volt úrbéresek úrbéri parcellái után felsorolták az irtás parcelláit is. A felmérési és az irtás birtokkönyv hitelesítése egy időben történt, a nevek azonosítása egyik esetben sem jelentett problémát. A felmérési és a kiosztási birtokkönyvek neveit már nem minden esetben sikerült teljesen megnyugtatóan azonosítani a közben eltelt néhány év változásai miatt. A kiosztási birtokkönyvben — ha a maradványföld mennyiségét ki kellett számítani — a volt úrbéres neve mellett feltüntették a Mária Terézia-féle urbárium szerinti úrbéri kategóriáját is. A lentiszombathelyi és a salomvári birtokkönyvben ezt nem találjuk meg, mert maradványföld nem volt. Azonban itt is meg tudtuk állapítani az úrbéri kategóriát az 1848 előtt készült régi felmérési birtokkönyvekből. A birtokos neve után dűlőnként felsorolták az egyes parcelláit, rendszerint külön csoportosítva a belsőséget, a szántóföldeket és a réteket. Minden parcellánál megjelölték annak térképi számát, a dűlő nevét, rendszerint a dűlő osztályba sorolását, valamint a parcella nagyságát négyszögölben és becsholdban. A nagykutasi és nemesrádói felmérési birtokkönyv csak négyszögölben adta meg a területi adatokat. Nemesrádón később készült egy osztályozati birtokkönyv, valószínűleg készült ilyen Nagykutason is, ez azonban nem található a többi között. A parcellák területi adatait birtokosonként összeadták. Ebben a gyakorlat nem volt egységes. Az összes birtokot négyszögölben és becsholdban is összegezték a zalanémetfalusi felmérési és kiosztási, a salomvári és a nagykutasi felmérési, továbbá a nemesrádói kiosztási birtokkönyvben. Az összegezést csak négyszögölben végezték el a pusztaedericsi felmérési és kiosztási, a nagykutasi és a nemesrádói felmérési és a salomvári kiosztási birtokkönyvben. Az Esterházy-uradalom tagosító mérnöke nem összegezte a volt úrbéresek összes birtokát, csak művelési 76
