Simonffy Emil: A polgári földtulajdon kialakulása és a birtokmegoszlás Délnyugat-Dunántúlon - Zalai gyűjtemény 55. (Zalaegerszeg, 2002)

VIII. Földbirtokmegoszlás a polgári kor kezdetén

áganként adta össze és mutatta ki, a felmérési birtokkönyvben négyszögölben és becsholdban, a kiosztásiban csak becsholdban. Hasonló a helyzet Somogybán is. A hiányzó összeadásokat pótlólag kellett elvégeznünk. Egyébként a mérnökök számításait nem ellenőriztük le, bár munkánk közepette egy-két számítási hibájukra felfigyeltünk és ezeket helyesbítettük is.7 A birtokkönyvek végén összesítést találunk, itt a mérnök megismételte az egyes birtokosok neveit és a területi végösszegeket. Rendszerint ösz- szegezték a falu egész határát is. A felmérési és a kiosztási birtokkönyvek végösszegei nem mindig egyeztek meg egymással a falu egész határát tekintve, azonban nagyobb — nem terület-átcsatolásból származó — különbséget nem észleltünk, ezeknek tehát nyilván csak mérési vagy számítási pontatlanság volt az oka. Falvainkban időben nem esett egymástól messze a birtokviszonyok számbavétele. Ez lehetőséget ad párhuzamba állításukra.

A birtokkönyvek és térképek magukba foglalták az egész határt, parcellákig menő részletességgel. Kivételt e szempontból csak a szőlő jelentett.8 Ez indokolt is. A feudalizmuskori szőlőbirtoklási viszonyok felszámolása — ha a szőlőt nem úrbéri földön telepítették — az úrbéri birtokrendezésektől függetlenül történt. Az úrbéri földön telepített szőlő pedig kivételes jelenségként fordult elő, a megvizsgált falvak közül ezzel csak Zalanémetfaluban találkozunk, ha ott a belsőséget úrbéri földnek tekintjük. Nem került sor a szőlők tagosítására sem.9 így az úrbéri birtokrendezések és tagosítások számára készült birtokkönyvben és térképen nem is volt szükség a szőlők részletezésére, azt rendszerint fel sem mérték parcellánként, ezzel is csökkentették a volt földesurat terhelő költségeket. Birtokkönyveink tehát csak összegezve adják meg a szőlők területét, esetleg a „haszontalan”-ok között, legfeljebb a volt földesúr tulajdonában lévő majorsági szőlőt tüntették fel külön. Egészen kivételes eset, hogy a zalanémetfa- lusi felmérési birtokkönyvben az Orvényeshegyen lévő szőlőket is részletezték. így a szőlőbeli birtokviszonyok tisztázását illetően más forrásokhoz — a kataszteri felméréshez — kellett fordulnunk.

A tagosítási térképek és birtokkönyvek műszaki hitelének megállapítására nem érezzük magunkat illetékesnek. Fontosságuk mellett szól, hogy ezeket a térképeket és birtokkönyveket a földmérő mérnökök a mai napig is használják, és igen pozitívan nyilatkoznak azokról.111 Másrészről azonban az általunk is észrevett számítási hibák bizonyos kétségeket támasztanak. De ezek a pontatlanságok nem olyan méretűek, hogy azok vizsgálataink eredményét — főleg az arányokat — befolyásolhatnák.

Mennyiben hasznosíthatjuk a birtokkönyvek adatait társadalomtörténeti szempontból? Milyen tényleges helyzetet takar a birtokosok névsora, mennyiben felel meg az egykori gazdasági viszonyoknak? Elsősorban azt kell tisztáznunk, hogy a birtokkönyvekben feltüntetett tulajdonviszonyok mennyiben egyeznek meg a valóságos birtoklási viszonyokkal, és a birtokkönyvben szereplő név ténylegesen egy gazdaságot, illetve háztartást jelentett-e. Legnagyobbrészt parasztokról van szó, így — az esetek többségében — a gazdaságot és a háztartást azonosnak vehetjük.11 Az eddigi vizsgá77