Simonffy Emil: A polgári földtulajdon kialakulása és a birtokmegoszlás Délnyugat-Dunántúlon - Zalai gyűjtemény 55. (Zalaegerszeg, 2002)
V. A felszabadult úrbéres föld területi eloszlása
zsellérek száma is, mit jelent a zsellér fogalma.7 Egyes adatok arra utalnak, hogy ez csak a földdel való ellátottságot jelzi, a valóságban itt is mezővárosi polgárokkal kellene számolnunk. Egyedi vizsgálatok hiányában azonban helyesebbnek véltük összehasonlításunkban ezeket a mezővárosokat a falvakkal együtt kezelni. Somogy megyében 21 helység úrbérrendezési peranyaga hiányzik,8 ezért az összehasonlításnál figyelmen kívül hagytuk. A feudalizmus utolsó éveiben készült összeírásokat - különösen a zsellérszámot illetően - nem tartjuk eléggé megbízhatóaknak.9 A 21 bizonytalannak minősített helység hét járás között oszlott meg, csak a barcsi és a nagyatádi járásban nincs ilyen, a legtöbb - hat helység - a lengyeltóti járáshoz tartozott. Ebben a 21 helységben a Mária Terézia-féle úrbérrendezés idején összesen 368 2/s jobbágytelek és 201 házas zsellér volt, a megye összes jobbágytelkeinek 6,7 százaléka és zsellérhelyeinek 8,3 százaléka. Az 1844-1846-os adatok szerint a jobbágytelkek száma 497 2/8 telekre növekedett, 35 százalékkal, a házas zsellérek száma viszont 125-re csökkent, 38 százalékkal, és az ismert zsellérhelyeknck csak a 2,7 százaléka található ezekben a helységekben. A jobbágytelkek számának növekedése ezekben a helységekben valamelyest elmaradt az összehasonk'tható helységeknél tapasztalt ütemtől, a zsellérek számának nagymérvű csökkenése, amely éppen ellenkezője a somogyi tendenciának, azt hiszem jogosan támaszt kétségeket a források pontossága iránt. Zala megyében ötven helységben nem tudtuk megnyugtató módon a felszabadult jobbágytelkek és zsellérhelyek számát megállapítani. Ha ezeket a helységeket járásonként vesszük számba, akkor — a nagykanizsai törvényszék iratainak pusztulása miatt — igen eltérő arányokat kapunk. A Mária Terézia-féle úrbérrendezéskor meglévő jobbágytelkek több mint 30 százaléka ezekben a helységekben volt a novai és a pa- csai járásban, húsz százalék fölötti az aránya a nagykanizsai és a keszthelyi járásban, ezzel szemben öt járásban tíz százalék alatt maradt, a legalacsonyabb a zalaegerszegiben (4,9 %). Ebben az ötven helységben az 1760-as évek végén 503 5/b jobbágytelek és 775 zsellérhely létezett, az összes jobbágytelkek 14,4 százaléka és a zsellérhelyek 11,4 százaléka. Végeredményben megnyugtató módon 258 somogyi és 266 zalai helységben tudtuk az összehasonlítást elvégezni. Ezekben az úrbéres helységekben a jobbágytelkek és a zsellérhelyek száma mindkét vármegyében emelkedett. Somogy vármegyében az emelkedés lényegesen gyorsabb ütemű, a jobbágytelkek száma 43, a zsellérhelyek száma 79 százalékkal lett magasabb 80 év alatt. Zala vármegyének a mai országterületre eső részén a jobbágytelkek száma csak 18, a zsellérhelyek száma pedig 14 százalékkal nőtt. Ha ehhez hozzászámítjuk még, hogy Zala megyében 59 Vb telekkel és 443 zsellérhellyel több enyészett el az úrbéri jellegét elvesztett helységekben, akkor a különbség még jelentősebb. Az összehasonlítható helységekben 2122 5/s új jobbágytelek létesült Somogybán, Zalában csak 519 'Vir,, tehát Somogybán több mint négyszer annyi. A zsellérek száma Somogy megyében 1592-vel lett több, Zalában csak 37
