Simonffy Emil: A polgári földtulajdon kialakulása és a birtokmegoszlás Délnyugat-Dunántúlon - Zalai gyűjtemény 55. (Zalaegerszeg, 2002)

V. A felszabadult úrbéres föld területi eloszlása

546-tal. Mindez természetesen összefüggésben volt Somogy megye népességének gyorsabb növekedésével, de föltétlenül a mezőgazdálkodás kiterjesztését is jelentette. Somogy vármegye valamennyi járásában szaporodott a jobbágytelkek száma, több mint a kétszeresére emelkedett a szigetvári járásban (114 százalékkal nőtt), itt a házas zsellérek száma a négyszerese lett. A jobbágytelkek száma a másfélszeresére nőtt a nagyatádi járásban, ahol viszont a zsellérek száma lényegében stagnált, néhány fővel csökkent. A telekszám legkisebb mértékben az igali és a lengyeltóti járásban növekedett, mindkettő üteme azonban magasabb volt a Zala megyei átlagnál. A zsellérek száma majdnem négyszeresére emelkedett a barcsi járásban, több mint kétszeresére a csurgói járásban (ezt elsősorban azonban Csurgóújváros kialakulása okozta) és majdnem kétszeresére az igali járásban.

Zala vármegyében az összehasonlítható helységeket számításba véve három járás területén csökkent a jobbágytelkek száma 167 telekkel, a legnagyobb mérvű a csökkenés a novai járás területén volt, az úrbéres telkek fele eltűnt. Bár éppen a novai járás viszonyait ismerjük a legkevésbé, ez óvatosságra int, viszont a lenti járásból valamennyi úrbéres helység adatával rendelkezünk, és ott is jelentős a csökkenés, pedig a két járás viszonyai sok tekintetben hasonlóak. Csökkent a lenti járásban a zsellérek száma is, a novai járásban különben is igen kevés zsellér élt, az összehasonlítható helységekben számuk nem változott. A házas zsellérek számának csökkenését tapasztaltuk a letenyei járásban és a pacsai járásban, ahol viszont a telekszám növekedése nagymérvű volt (a pacsai járás növekedési üteme a legmagasabb Zalában), így itt tehát a zsellérek telekre ültetésével számolhatunk. A nagykanizsai, a tapolcai és a sümegi járás Somogyhoz hasonló ütemben fejlődött.

A lenti Esterházy-uradalomból 29 helységben ismerjük a jobbágytelkek számának változását, háromban változatlan maradt, 11 helységben növekedett és 15 helységben csökkent, összesen 429 (/« telekről 325 15/ic, telekre, ez a legtöbb helyen már 1780-ig bekövetkezett. Viszont éppen a legnagyobb csökkenést mutató falvakban jelentős mennyiségű maradványföldet vettek számba a jobbágyfelszabadítás után, bár az úrbéres föld a maradványfölddel együtt sem érte el az eredeti telekszám utáni járandóságot, viszont a volt úrbéresek ekkor irtás földjeikkel együtt lényegesen többel rendelkeztek.10

A kutatások jelen állásában még megközelítőleg sem tudjuk megmondani a volt úrbéresek tulajdonában maradt föld mennyiségét a rendezési perek lezáródása után. Becslésünk szerint azokban a falvakban, ahol ez pontosan megállapítható, a 785 jobbágytelekre mintegy 24 ezer becshold telki illetményföld, 10 ezer becshold maradványföld és négy és félezer becshold irtás föld jutott, részben állami megváltás, részben önmegváltakozás révén. Ez összesen 38,5 ezer becshold. Ha feltételezzük, hogy a becshold átlagos nagysága az 1200 □-öles magyar holdnak felelt meg, ami az úrbéres szántóföldek esetében feltétlenül reális lehet, akkor ez körülbelül 29 ezer kát. holdat jelent, tehát egy jobbágytelekre átlagban 36-37 kát. hold jutott. A legelő- és erdőillet38