Simonffy Emil: A polgári földtulajdon kialakulása és a birtokmegoszlás Délnyugat-Dunántúlon - Zalai gyűjtemény 55. (Zalaegerszeg, 2002)
IV. A jobbágyfelszabadítás végrehajtásának rendezése a forradalom bukása után
szoros kapcsolatban álltak egymással, nem különültek el, és az egykorú szemlélő is egységben látta azokat. A jobbágyfelszabadítás végrehajtásához elsősorban az első két feladat, az úrbérrendezés és az elkülönítés kapcsolódott. Az úrbéri birtokrendezések Magyarországon valójában Mária Terézia úrbérrendeletéből indulnak ki. Az ennek során készített urbáriumok, úrbéri táblák, tiszti jelentések és a kilenc kérdőpontra adott feleletek nyújtották az alapot a „rendezés”-hez. Az úrbéres birtokállomány megállapítása ugyanis akkor nem mérnöki munkával történt. így vált a továbbiak során szükségessé a „rendbeszedés”, vagyis a határ mérnöki felmérése és az urbárium alapján a jobbágyok telki állományának kimérése, az esetlegesen mutatkozó hiányok pótiása, illetőleg a feleslegek leválasztása. A jobbágyi maradványföldből, ha létezett ilyen, a földesúrnak új telket kellett kialakítania.’1 Az 1836. évi törvények kibővítették a birtokrendezések körét a legelő-elkülönítéssel.4 Ilyenformán a törvények szentesítése nyomán megsokszorozódtak a rendezési eljárások. A per lefolytatása igen hosszadalmas volt. Amíg az úriszéktől a vármegyén keresztül a helytartótanácsig vezető utat — esetleg többször is — megjárta, addig évek hosszú sora telt el. Érthető, hogy a pereknek nagy részét a jobbágyfelszabadításig eltelt 12 év alatt nem sikerült befejezni. Az 1848. évi törvények úgy intézkedtek, hogy az úrbéri perek az úriszék helyett első fokon az alispám bíróság, onnan a megyei törvényszék, majd a királyi tábla elé viendők.5 Az úrbéri kérdések bizonytalansága miatt 1848-1849-ben Zalában a fofyamatban lévő peres ügyek sem nagyon haladtak előre. Különben is a háborús események miatt leginkább törvénykezési szünet volt. Csak néhány esetben van tudomásunk arról, hogy bírói tárgyalásra vagy éppen ítélethozatalra sor került/’ A szabadságharc leverése után az ideiglenesen felállított megyei és kerületi törvényszékek illetékessége az úrbéri ügyekre is kiterjedt. Ez a jogkörük 1853- ban megszűnt.7 Az úrbéri birtokrendezések új és döntő szakasza kezdődött az 1853. március 2-i úrbéri nyílt paranccsal. A pátens, mellyel a kormány az összes nyitott kérdést rendezni akarta,8 a parasztság számára lényegesen kedvezőtlenebbül oldotta meg a kérdéseket, mint azt Deákék 1848-ban tervezték. Elismerte és véglegesítette a jobbágyfelszabadítás tényét, és a feudális birtokviszonyok maradványainak megszüntetésével,valamint a tulajdonjog vitathatadanná tételével biztosítani kívánta az agrárkapitalista fejlődést, ugyanakkor még egyszer lehetőséget nyújtott az úri földeknek a paraszti földek rovására történő növelésére és a volt földesurak súlyos tőkehiányának valamelyes csökkentésére is. Az úrbéri pátens a regulatiót és a tagosítást nem kötelezően és nem is szükségképpen együttesen tette lehetővé. Fenntartotta az addigi úrbéri rendezések hatályát. Ahol a regulatio jogerős ítélet vagy jóváhagyott egyezség alapján már megtörtént, még egyszer nem lehetett rendezést végezni. A földesúr három éven belül visszaválthatta az 1816 előtt irtott földeket, az 1820 után történt foglalásokat ugyancsak három éven belül kellett keresettel megtámadnia. Csak az irtásföldek bizonyos 26
