Simonffy Emil: A polgári földtulajdon kialakulása és a birtokmegoszlás Délnyugat-Dunántúlon - Zalai gyűjtemény 55. (Zalaegerszeg, 2002)

III. A jobbágyfelszabadítás kihirdetése Zala megyében, harc a továbbfejlesztésért

A szilvágyiak panaszkodtak, hogy az Esterházy-uradalom a sovány irtásföldjeiken termett gabonájukat meg akarja ötödölni. A kemendiek megtagadták az irtásföldek után korábban adott kilencedet. A Deák család volt zalatárnoki jobbágyai szintén megtagadták az irtásföldek után járó kilencedet. A lenti Esterházy-uradalom falvai sorra követték a szilvágyi példát, megtagadták az irtásföldek utáni tizedet vagy ötö- döt. Hasonló volt a helyzet Nagyhorvátiban. Lehetne a példákat tovább sorolni.37 A tüskeszentpéteriek az igazságügyi miniszterhez folyamodtak, hogy az 1723-ban kötött szerződés alapján bírt házhelyeik után ne kelljen a két-két pengőforintot fizetniök. A márokföldi Magyar Ferenc nem fizetett házbért az Esterházy-uradalomnak, mert házát úrbéres zsellérháznak tartotta.38 A „foglalások” is legtöbbször ebbe a csoportba tartoztak, rendszerint ezek a földparcellák is 1848-ban paraszti kézen voltak, és a parasztok nem fizették meg a szolgáltatásokat, de nem is engedték vissza a földet a volt földesúrnak.

A legeltetés kérdése kapcsán ugyancsak sok probléma vetődött fel. A zalai parasztság gazdálkodásának legfontosabb részét képezte az állattartás, az állat viszont kora tavasztól késő őszig a legeltethető területeken találta meg táplálékát, a rétek csak a téli takarmányt biztosították. A kerkaszentmiklósiak azért panaszkodtak, mert nem engedték őket a Mura erdejében legeltetni. A tótszerdahelyiek szerint az uradalmi állatok leszorítják a közös legelőről a falusiak jószágát. A zalaújlakiak is az urasági birkák miatt fordultak a vármegyéhez. Az almásháziak ingyen legelőt kértek, mert eddig „dupla napszámot” voltak kénytelenek szolgálni a legelőért, egyúttal kérték azt is, hogy a volt földesúr ne hajthassa rá a szántóföldjeikre (a tarlóra és az ugarra) birkáit.39 A nagyrécseiek azt adták elő panaszlevelükben, hogy a legelőjük szűk, nem elegendő, kérték a „törvényes mennyiségéi” legelő kimérését.4"

Közeledvén a szüret, az egyik központi probléma érthetően a szőlődézsma kérdése lett. Először csak érdeklődtek, vajon igaz-e, hogy a szőlődézsmát továbbra is fizetni kell, majd kijelentették, hogy nem hajlandók fizetni. Mint ismeretes, az első népképviseleti országgyűlés eltörölte a szőlődézsmát, így ez a probléma átmenetileg lekerült a napirendről.41

Sok probléma merült fel a királyi kisebb haszonvételeket illetően is. Ezek, bár a fejlődést akadályozták, nem szűntek meg 1848 tavaszán. A parasztság viszont sok helyen ténylegesen gyakorolni kezdte.42

Ha végigtekintünk a paraszti követelések során, akkor azt látjuk, hogy a parasztság 1848 tavaszán elsősorban — bármilyen jogcímen - a ténylegesen birtokában lévő föld szabaddá tételére vagy a korábban elvesztett területek visszaszerzésére törekedett, a közösen használt területeket — legelőket, erdőket - csak el akarta különíteni, de abból teljesen nem szándékozott kizárni a volt földesurat, amennyiben az ténylegesen használta a közös területet. Csak igen halvány jelei mutatkoztak annak, hogy a parasztság ennél tovább is tekintett, olyan földre is igényt tartott, amely sem 1848 tavaszán, sem korábban nem volt birtokában. Ezek az adatok is a volt földesuraktól,

23