A zalavári és kapornaki konventek hiteleshelyi levéltárainak oklevélregesztái 1542-1544 - Zalai gyűjtemény 54. (Zalaegerszeg, 2002)
Bevezetés
foglalt egyházi és világi birtokokat jogos tulajdonosaiknak visszaadni. Ez zalai birtokokat is érintett, pl. Szigligetet.3 1540-ben, János király halálával megszűnt az a lehetőség, hogy a nemesség a két király valamelyikéhez szegődve a másik ellenében szerezzen birtokot vagy hivatalt, így az 1526 és 1541 közötti, szinte áttekinthetetlen birtokmozgások lelassultak. A birtokgyarapítások továbbra is házasságok vagy az erőszakos foglalások útján történtek. A század közepére már jelentős politikai tényezővé vált köznemesség számára a felemelkedést a servitori kapcsolatok, a vármegyei szolgálat, vagy ritkán az értelmiségi pálya jelenthette.4 A fentebb vázolt események és folyamatok zalai tükröződésének jellemzésére előzetes kísérletet már tettem.5 A kettős királyválasztás korának hiteleshelyi oklevélregesztái közzétételével pedig elkezdődött a Mohács utáni Zala egyik alapvető forráscsoportjának feltárása.6 Jelen munka ennek szerves folytatása, amelynek során az 1512 és 1544 közötti évekből származó oklevelek 148 regesztája készült el. Ez a három év ugyan rövidnek tűnik hosszabb távú következtetések levonására, de az előző másfél évtizedet is figyelembe véve néhány jelenség megismerhető és az is látszik, hogy az ország három részre szakadása milyen folyamatokat indított el a Királyi Magyarországnak ezidőtájt nyugalmasabb részén. (Feltételezhető, hogy a továbbiakban részletezett jelenségek a Királyi Magyarország többi megyéjét is jellemezhetik - ezt ottani vizsgálatok nyilván igazolni fogják.) A már említett besztercebányai országgyűlés 1542 tavaszán az adóztatás mellett törvényt hozott arról, hogy a Ferdinándtól való elpártolás miatt eladományozott, elzálogosított vagy elfoglalt birtokokat eredeti tulajdonosaiknak vissza kell adni.7 A törvény hatásának tulajdonítható, hogy a zalavári és a kapornaki kon vent okleveles anyagában is 1543 tavaszától megjelentek az olyan mandátumok, amelyeket az eredeti tulajdonos birtokvisszaszerzési ügyében intézett a hiteleshelyhez a király vagy más főméltóság (pl. 209., 228., 245., 267., 303., 339. sz. regeszta). 3 Bessenyei József: Enyingi Török Bálint. Bp., 1994. XXVII. 4 R. Várkonyi 1999., 107-112. p. 5 Bilkei Irén: Zala megye nemessége a Mohács utáni két évtizedben. In: Zalai történeti tanulmányok. Zalai Gyűjtemény 42., Zalaegerszeg, 1997. 21-60. p. 6 Bilkei Irén: A zalavári és a kapornaki konventek hiteleshelyi levéltárainak oklevélregesztái 1526-1541. Zalai Gyűjtemény 47. Zalaegerszeg, 1999. A továbbiakban: hh. regeszták. 7 1542. évi decretum 1. cikkely. 9
