A zalavári és kapornaki konventek hiteleshelyi levéltárainak oklevélregesztái 1542-1544 - Zalai gyűjtemény 54. (Zalaegerszeg, 2002)

Bevezetés

Új birtokok szerzésének állandó eszköze maradt a hatalmaskodás, ennek különösen az egyházi javak voltak a célpontjai. Kecseti Márton veszprémi püspök több ízben kérte a király közbenjárását, mert 1542-ben a Gersei Pethő család tagjai és familiárisaik fosztották ki a püspök mezővárosait, Egerszeget és Novát (208. sz.), 1544-ben pedig a Kányaföldi Kerecsenyiek, a Pölöskei Ördög testvérek és familiárisaik szedették be a püspöknek járó zalai tizedet és rabolták ki Egerszeget, szintén a Gersei Pethő testvérek közreműködésével (323., 344. sz.). A Török Bálint ellenfeleként felemelkedett Devecseri Choron András pedig a tihanyi apátságot foglalta el jogtalanul.8

Az oklevelek tanúsága szerint a hatalmaskodások a Királyi Magyarországnak ezen a részén továbbra is mindennaposak, hiába újítja meg újra és újra a korszak törvényhozása az erőszakos cselekmények elleni jogszabályokat. A hatalmaskodások tárgya birtokfoglalás és azok jövedelmeinek használata, zsákmányszerzés az élelmiszerek, értékes ingóságok és készpénz elrablásával, valamint a termelés megakadályozása volt. Az erőszakos cselekményeket motiválhatta egyszerűen a személyes bosszúvágy, ill. az egymással szemben álló hatalmi érdekcsoportosulások ellentétei is.

A két hiteleshely okleveleinek tanúsága szerint Zala megyében két jól elkülöníthető érdekcsoportosulás alakult ki, egyik oldalon az országbíró és főkapitány Nádasdy Tamás, a másik oldalon az Alsólendvai Bánffy testvérek, István és László, 1541-től a megye főispánjai, valamint rokoni és servitori körük.

Nádasdy Tamás még 1525-ben vált Zala életének fontos szereplőjévé, amikor a királytól megkapta a zalavári apátság kormányzói (commendator) tisztét. Erről ugyan a Kanizsai-birtokokért cserébe lemondott (1534), de azt a jogot kikötötte magának, hogy ő ajánlhasson apátot. 1535-ben erősítette meg a király a zalavári apátságban Háshágyi Imre szlavóniai ítélőmester fiát, Ferencet, egy, a Nádasdyakkal kapcsolatban álló család tagját, aki 1541-ig állt az apátság élén. 1542-ben Háshágyi Dénes (Imre testvére) özvegye, Kányaföldi Kerecsenyi Katalin és fia, Ferenc élt a zalavári várban (1544-ig), míg az újra Nádasdy kezébe került. Ebben az időben Zoltai András és Dénes szerepelnek várnagyként az oklevelekben.9 1542 és 1544 között többször említenek a hiteleshelyi oklevelek olyan hatalmaskodást, amelyeket a Nádasdyhoz közel állók ellen követtek el a Bánffyak emberei. A legkirívóbb eset 1541-ben és 1542-ben történt, amikor a

Varga Szabolcs: Egy Mohács után felemelkedett nemesi család karrierjének kezdetei 1526-1541 között (A devecseri Choronok). Sic itur ad astra. 2001/1-2., 17-31. p.

9 Füssy Tamás: A zalavári apátság története. A pannonhalmi Szent Benedek-rend története. VII. Bp„ 1902. 113-123. p.

10