Németh László: A Zala megyei zsidóság történetének levéltári forrásai 1716-1849 - Zalai gyűjtemény 52. (Zalaegerszeg, 2002)
A Zala megyei zsidóság történetének levéltári forrásai 1716-1849
nyi gyalázattal illetnének. Magok jól tudgyák, hogy én őhozzá soha férjhez nem mentem volna, akkor mingyárt megmondottam, hogy előbeni szándékomat fogom követni. Más az, hogy tempore nuptiorum ajándékoszta nékem azokat, melleket most rajtom keress, úgymint egy gyúrót, két fülbenvaló függőt, ennyihány szem igazgyöngyöt, csekély déb dabsággal egűt, mellek ámbár tiszenkét vagy tiszenöt foréntokat értek is, reményiem töbet nem értek. Azokat bátorságossan elhosztam, mert státasomat rosszabbá nem tettem, hanem jobbá, midőn kereszténnyé lőttem. Azt hannya ugyan, hogy az árva gyermekéjé voltak, mivel a függők és gyöngyök előbenni feleségétül marattak. Én mindazokkal nem gondolhattam, hogy ötven forént ára partikomnak az ára meglégyen, noha azonfölül tovább fél esztendőnél véle lakván, javainak fele nyeresége az enyimek voltak, és hacsak szolgáló lett volna is, tiszenkét foréntokat annyi időre az zsidók sokása szerént tartozót volna fizetni. En tovább alázatossan instálom a tekéntetes nemes vármegyét, cselekedgyen annyi kegyességet vélem, hogy azon öltözet és ágybéli ruháim, mellek Rohonczon egy testvérnénémnél, rabinusnénál vannak, kezemhez jöjjenek, jól tudgya az néném levele is nálom volt azokrul, de ezen zenebonákban elvesztettem, magam fölmennék, hogyha az ő kegyetlenségektül nem félnék. Valamellek az övéje voltak, tisztelendő tóti plébános Uram keresztségem után mingárt lölköm ismeretire kinserétvén, valamim volt egy ládába, lévén az ő kegyelme házába jelenlétiben nemzetes vitézlő Dóczi Ádám uramnak az asztalára raktam, megmutogattam, de azoknak híreket sem halottak, melleket zsidó Salamon mostan tülem kíván. Még az láda mindenestül in tacte az házban volt, mikor nemzetes Dóczi János, Dóczi Antal, Dóczi László, bíró és esküt uraim Tótiban csitálták az zsidókat, hog szemek előtt mindeneket megvisgálnak, de nem compareáltak. Csak egy hét volt az én készületem, az ő házánál maga othon volt, csak azon órában ment házátul, melybe én tüle elmentem. Mind való kegyes reflexiájábon recomendálván, hogy ezután keresztény urammal békességben megmaradván, Istenemnek szolgálhassak. Maradok az tekéntetes nemes vármegyének legkissebb szolgálója Tóti die 17. augusztus 1760. Sámuel Teresia tóti mészárosné P.S. Körmenden az első zsidó uram Atyaházánál egy harmadik esztendőre járó kis fiacskám vagyon, kinek az édesatya megholt, az gyermek az enyém, noha ennek is az zsidók holt hírét hoszták, de most ujjonnan bizonossan kitanultam, hogy életbe vagyon, azt is kezemhez kívánnám és kereszténnyé kívánnám tennyi, azt tekéntetes nemes vármegyének legjobb modgya van benne egy levelére az ott lévő méltóságos uraság tisztei áltol mindenek véghez mehetnek. Ezért legfölcbb instálok. Tisztázat. ZML IV. 1/b. 1760. augusztus 19. 31
