Németh László: A Zala megyei zsidóság történetének levéltári forrásai 1716-1849 - Zalai gyűjtemény 52. (Zalaegerszeg, 2002)
A Zala megyei zsidóság történetének levéltári forrásai 1716-1849
B. Excellistrimi Illustrissimi ac Reverendissimi Spectabilis Valamint kegyelmetek Szalaegerszeghen tartatott közönséges gyülekezetibül, hozzám bocsátott leveliből vigasztalással értettem, minémű különös gondviseléssel a tekintetes nemes vármegye a contributionális fundus gyarapításában és következőképpen a szegénység minden kigondolható és valóban szükséges megkönnyebbítésében iparkodik, úgy szinte, hogy ezt és kiváltképpen a zsidók és cigányok regulatioja és respective taxatioja iránt a nemes vármegye determinatioját annak executioja előtt velem is közleni, s engem ezt azzal megböcsülni nem terheltetett, különös obligatioval fogadom. Mi azért a cigányokat illed, ha abban mód találtatik, hogy ezen kóborló és úgymondván semmirekellő nép ad gledam redneáltatván, teljes rendben vetethetnék, magam is részemrül jószágimban egészségességem szerint concurálni el nem fogom múlatni. Minthogy mindazonáltal ezen nép a munkát nem igen szokta, a szántáshoz és vetéshez pedig igen alkalmatlan, és se arra való marhájok, se szerszámok nem lévén, abbul nem élhetnek, azért elkerülhetedenül szükségesnek lenni ítélem, hogy mindenekelőtt valamely módrul, mibül élhessenek, rendelés legyen, mely rész szerint a kovács, lakatos és egyéb mesterség után talán meg lehetne, ha a céhbéli privilégiumok obstálni nem fognak. Mert különben méltán attól tartani lehet, hogy a vajdaságoknak cassáltatásával azok tehetetlenekké tétetvén, abból ne talán még nagyobb rossz következhessen, amint is ez vala leginkább az oka, hogy az egész magyar hazában a cigányok regulatiojában sok féle [...] után eddig egy vármegye sem boldogulhatott, melyeket azért a nemes vármegyének bölcs ítéletére hagyom. Mi pedig a zsidók taxatioját illeti, nem kételkedem, hogy a múlt diétára ezen nemes vármegye részéről ablegált követ uramék nem referálták volna, hogy az egész haza considerálván, hogy amely kevés commercium az országban annyiban, amennyiben actu virágzik, nagyobbrészt a zsidók által. Akik tudniillik egyedül arra magokat adták, folytattatik, úgyannyira, hogyha azok nem volnának, se a földesúr, se a szegénység magok jószágabeli mercatiójokat, úgymint gyapjút, mindenféle bőröket, mézet, gubacsot, száraz gyümölcsöt, az helyben el nem adhatván sokszor az utazásokra és vámokra többet, mintsem a portéka magában érne, költeni kénytelenítettnének. A szegény ember pedig, hogy sem egy bőröcskét vagy kevés gyapjút és másféle hasonló portékát költséggel és fáradsággal messzire vigye, inkább odahaza veszni hagyná, holott ugyanezekből leginkább magok adójukat sokan fizethetik. Ezeket azért tekintetbe vévén a tekintetes statusok és tapasztalván, hogy a zsidók az újonnan imponált tole- rantiális quantummal annyira megterheltettek, hogy a commerciumok folytatására országunk nagy kárával majdnem elégteleneknek látszatnak, és következőképpen se az eladnivaló kevés jószágunkat illendő árán megfizetni, se a tőlünk veendő portékát tűrhető áron eladni in statu nem lesznek, mely által mind a földesúr, mind a szegénység nem kevéssé megkárosíttattnék, arra való nézve, mind a diétának végéig, és úgy 23
