Németh László: A Zala megyei zsidóság történetének levéltári forrásai 1716-1849 - Zalai gyűjtemény 52. (Zalaegerszeg, 2002)
A Zala megyei zsidóság történetének levéltári forrásai 1716-1849
katonákat ezután bé nem fogadhatván, kívánnának a várossal ezen terhek megváltása érdemében készpénzre fordéttandó szerződésre lépni, mellyre a városbéliek többféle indétványokat tévén, utoljára 20 pengő forintokat kértek, mellyre a zsidók csak 2 ara- nyot Ígérvén elszéllettek, s így ez alkalommal semmi egyesség nem történtt. Utóbb a város jegyzője Bashnecz Jakab a város dolgaiban Perlakra tekintetes Csesznák József táblabíró úrhoz menvén, minekutánna ott a zsidókkal való dolog is szóba jött, tekintetes Csesznák úr azt ajánlotta, hogy ő május 16-ik napján Csáktornyára bejön, és akkoron ezen dolgot is elvégezni fogja. S így május 16-án tekintetes Csesznák József táblabíró úr Csáktornyára jővén, mivel a város öregbírája Delevics Ferencz Topliczán volt, a helyettes város bírája Martincsevics Ferencz a tanácsot és a városbélieket a városházára hívatta, ahol Czimerman János, Blasicz Lukáts, Bujath Jósef, Lesnyak Mátyás esküttek, Kober András, Rigler Ferencz, Pechter Ferencz, Hajba Ferencz, Poszmodi Imre, Herjacs György és Biltsits Antal községbéliek megjelentek. Ezen alkalommal tekintetes Csesznák Jósef Csesznák József táblabíró úr előterjesztette, hogy a községnek hasznossabb a zsidó communitással szerződésre lépni, ámbátor a fizet- tendő somma nem ütné fel a fundusson lévő terheket, mivel azomban attul lehetne tartani, hogy felsőbbi parancsolat ha érkeznék, azért azt javallottá a tanácsnak, hogy bizonyos sommában egyeznének. Akkoron a helyettes bíró úgy válaszoltt, hogy a város bírája távullétében kevessen volnának ahoz, hogy illy tárgyban avatkozhassanak, a községbéliek közül pedig négyen ellen mondottak. Akkoron tekintetes Csesznák Jósef táblabíró úr a többség voksaira hajtván a szerződés pontjait írásban foglalta, és horvát nyelven megmagyarázta. Ezen írásban feltett szerződést először a zsidó communitas kiküldöttjei az alolírtt főbíróhoz hozván, azt minden észrevétel nélkül elvitték, mondván, hogy azt az uradalmi főügyész Konyáry Mihály úrnak is bémutátják, mellyet is cselekedvén, a tiszteltt főügyész úr azon szerződés 4-ik pontjára észrevételt tévén egy kiss papirosra e következendő szavakat írtt: 4 punctum: A zsidó községnek ezen fundusson nem szabad semmi más bort, vagy szeszeket áruitatni, mint a kaser bort, melly eránt úgyis a tekintetes uradalommal szók szerződésekre lépni. Ezen cédulát a zsidók ismét tekintetes Csesznák Jósef táblabíró úrnak megmutatván, úgy válaszoltt nékik, hogy ő nem írja ugyan a kasser bort a szerződés 4-ik pontoméba, azomban nem bánja, ha belevezettetik, csak az előbbenyi stylussa megmaradjon. Erre a zsidók az alolírtt főbíróhoz jővén, azt ami előbb történtt elbeszélvén, minekutánna egyrészről igaz, hogy a városnak 7 holnapi korcsmáltatási jussa lévén a városbéli fundussokon kimérni szokott bormi taksát vehet, másrészrül az is igaz, hogy a zsidó communitas a kasser bor ihatása eránt a tekintetes uradalommal szerződésre lépni szokott azért, hogy mind a kétt résznek az ő igaza fennmaradjon, az alolírtt főbíró ezen szavakat adta hozzá a szerződés 4-ik pontjához: az úgynevezett kasser bort pedig minden taksák fizetése nélkül a zsidóknak mérni szabad lészen, s ezek után a szerződés tisztára irattatott, amellyet is a zsidók közül három elöljárók aláírták, s úgy 99
