Horváth Zita: Paraszti vallomások Zalában I. A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálata Zala megye három járásában - Zalai gyűjtemény 51. (Zalaegerszeg, 2001)
Bevezetés - A jobbágyság útja az úrbérrendezésig
BEVEZETÉS A JOBBÁGYSÁG ÚTJA AZ ÚRBÉRRENDEZÉSIG A Mária Terézia-kori úrbérrendezést joggal tekinti történetírásunk a parasztság számára sorsfordító jelentőségűnek, amely az állam első kísérlete volt a földesúr és jobbágy közötti viszonyrendszer felülről jövő országos szabályozására.1 Ez adott keretet egészen a jobbágyfelszabadításig a jobbágyság jogi és gazdasági helyzetének, sőt az 1848 utáni paraszti földtulajdonlás alapját is ez határozta meg. A Dózsa-féle parasztfelkelés és az azt megtorló 1514. évi országgyűlés jogilag megszüntette a jobbágyság évszázados jogát, a szabad költözést. A „mera et perpetua rusticitas” (csorbítatlan és örökös jobbágyság) elvét Werbőczy is megfogalmazta Tri- partitumában, amely ugyan törvényerőre sohasem lépett, de évszázadokra a nemesi gondolkodás alapjává vált.2 Az 1556. évi országgyűlés 27-33. törvénycikkei ugyan visz- szaállították a jobbágyok szabad költözési jogát3, de a 16. században folyamatos kísérletek történtek a Tripartitum szellemének érvényre juttatására. Az, hogy ez teljesen nem valósult meg, azt jól mutatják a vármegyei statútumok, amelyek időről-időre újra szabályozni voltak kénytelenek a költözés kérdését. Az 1608. évi törvény ún. jobbágybúcsúztatás (ablicenciálás) mellett engedélyezte a költözést.4 A történeti irodalom hosszú időn keresztül e korszakot az örökös jobbágyság korszakának tartotta és részben ma is tartja, ami véleményünk szerint nem valósult meg, de tény, hogy a korábbi korszakokhoz képest a parasztság helyzete romlott. Az ország különböző részein azonban teljesen eltérő viszonyokkal találkozunk, mind jogi, mind gazdasági szempontból. A török hódoltság időszaka nemcsak politikai, hanem gazdasági értelemben is megtörte az ország korábbi egységét — bár az ország egyes részei korábban is eltérőek voltak sok tekintetben — és ez a jobbágyságra is hatást gyakorolt mint török korban, mint azt követően. A hódoltsági terület jobbágyainak helyzete, különösen az adók mennyiségének szempontjából, nem sokban különbözött a királyi Magyarország 1 Az úrbérrendezésre vonatkozó fontosabb műveket lásd a bibliográfiában. A téma historiográfiáját egy külön tanulmány keretében dolgoztuk fel, emiatt nem része a historiográfia e tanulmánynak. (Az úrbérrendezés historiográfiája és forrásai. In: Studia Miskolcinensia, Miskolc. Megjelenés alatt.) 2 Werbőczy, III. rész, 26. czím. 2. cikk: „Dominisque ipsorum terrestribus, mera et perpetua jam rusticitate subjecti sunt.” 3 Acsády, 1908. 236. p. 4Varga, 1969. 15-31. p. 7
