Horváth Zita: Paraszti vallomások Zalában I. A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálata Zala megye három járásában - Zalai gyűjtemény 51. (Zalaegerszeg, 2001)

Paraszti vallomások - Tapolcai járás

tatván, mely sub numero 2 producáltatik, annak értelme szerént tartoztunk és mast is tartozunk füzetni készpénzt 30 forintot, három-három napi gyalog szám váltásáért 15 forintokat, 8 6 2/3 pénzeket letenni, a diaetális költségre concur- rálni, őszi, tavaszi mindenféle termésbűi, bárányokbúl, gidákbúl, méhekbűl, úgy borbúi is, és a kukoricábúl, mely csak néhai méltóságos Koller püspök úr idejében kezdődött, dézmát, azaz tizedet kiadni, és azt Veszprémben vagy Sümegre béhordani, konyhabéliekkel minden háztúl egy-egy kappannyal és tizenkét-tizen- két tojással, meg is pedig minden esztendőben egy mására való halat praestalni tartozunk. Ezenkívül forspontozni, midőn szükséges, leveleket hordozni és vadászni kötelesztetünk. Minékünk pedig zselléreknek, minekutánna ezen helységben magunkat letettük, más előbb való contractusunk is volt, mely sub numero 3 jelöltetik. Akkor pedig ennek érteleme szerént mindenikünk tartozott 50-50 pénzeket fizetni esztendőnként, a mostanyi előllszámláltt contractusink tétele előtt is pedig, voltak-e mások, árul nem emlékezünk. Hanem mikor kezdődött ezen mastanyi szokásban lévő kötelességnek praestatioja, az föllebb jelentett, előliadott contractusunk párjaibúl bővebben kiteccik, s abbúl is, amint föllyeb már előllszámláltuk, s megmondottuk. Utollyára pedig mi, több comportiona- tus uraimék részérűl való contractualisták, s respective censuaüsták, úgymint Diskai, Sagvári, Hertelendy, Tomisányi, Polgár György és Nagy Sámuel uraimék- nak lakosi, közülünk némellyek contractus szerént ki 19 forintokat és 50 dénárokat, ki pedig 4 forintokat, 3 forintokat, mellyek pedig két forint 50 dénárt, többet s kevesebbet szoktunk füzetni, amint is azon itten producált contractu- sinknak párjaibúl, kiknek írásképpen kiadattatott, bővebben kinézhetni sub numero 1, 2, 3, 4, 5. Többünknek pedig, nékünk írásképpen való conventiónk nem lévén, hanem csak szóbéli, némellyek egy forintot, egynapi kézi munkát, némely- lyek pedig 1 forintot 50 dénárt, több s kevesebb árendát szoktunk adni. Mikor kezdődött pedig ezen mastanyi kötelességnek praestatioja, árúi nem emlékezünk.

III. Contractusunk és szóbéli megegyezésünk lévén, mibűi álló az adózásunk és kötelességünk mastanában, amely szokásbon vagyon, s mikor hozattatott bé, a töbször jelölt contractusinkból, rész szerint szóval való előllszámlálásunkbúl kiteccik.

IV. Helységünk haszonvételei így következnek:

1. Szántóföldeink midőn ideje jár, alkalmatos kécceres gabonát megtermi, ahol a földnek alkalmatos volta vagyon.

2. Balaton vize előttünk s mellettünk lévén, abban való halászatunk után hasznot vehetünk.

3. Szarvas- és egyébféle marháinknak itatóhelyek alkalmatos és egésséges a Balaton vizén megvagyon. Közel szőllőhegyünk is magunk határjában alkalmatos bort termő találtatik.

404