Horváth Zita: Paraszti vallomások Zalában I. A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálata Zala megye három járásában - Zalai gyűjtemény 51. (Zalaegerszeg, 2001)
Az úrbérrendezés lefolyása és forrásai
AZ ÚRBÉRRENDEZÉS LEFOLYÁSA ÉS FORRÁSAI Az ismertetett előzmények után Mária Terézia 1766. december 29-én Zala, Vas, Sopron, Somogy Tolna és Baranya megyében elrendelte az egységes urbárium bevezetését, ezt a rendeletet 1767. január 23-án közölték ezen megyékkel. Majd ezt követően az ország többi vármegyéjében is elkezdődtek a rendezési munkálatok, amelyek — bár eredetileg az uralkodónő két hónapban szabta meg a végrehajtást — egészen 1774-ig eltartottak. Az úrbérrendezés menete több lépcsőből állt, amelynek végrehajtása minden megyére nézve kötelező érvényű volt.22 Első lépésben, a királyi biztos23 megérkezése után összehívták a vármegyei közgyűlést és kijelölték azokat a tisztségviselőket, akik a munkálatokban, a különböző összeírásokban részt vettek. Arra ügyelni kellett, hogy a tisztviselőket azokba a járásokba osszák be, ahol nem rendelkeznek földbirtokkal. A rendezésre kijelölt személyek első feladata az volt, hogy a megye összes helységét végigjárva az ún. kilenc kérdőpont alapján, mérjék fel a parasztság helyzetét.24 A kilenc kérdést úgy állították össze, hogy az minden — az egységes urbárium elkészítéséhez szükséges — tényezőre kitérjen, amely befolyásolja a jobbágyok életét. A kérdőpontra adott paraszti válaszok lejegyzése után az előzetes úrbéri összeírást készítették el, amely az úrbérrendezést megelőző helyzetet mutatja be. Földesurak szerint haladva feltüntették a telkes jobbágyok, a házas és házadan zsellérek nevét, az általuk használt telek milyenségét, — egész-, fél- vagy negyed telek — a belső telek, a szántó és a rét nagyságát. Külön feltüntették a puszta telkeket, ha voltak, a puszta, ill. használójának nevével együtt, mind a falun kívül, mind a falun belül. Megjegyezték azt is, hogy a falu számára rendelkezésre áll-e elegendő mennyiségű legelő, nádas, van-e szőlőhegy és faizásra alkalmas erdő, hány ökörrel végzik a szántást, természetben adják-e a kilencedet vagy pénzben váltják meg, örökös vagy szabadmenetelű jobbágyok lakják a falut és végezetül azt is feljegyezték, hogy milyen a földesúr magángazdasága. Ezenkívül ösz- szeírták az irtásokat is, a rajta gazdálkodó jobbágy vagy zsellér nevével együtt, valamint az irtás használata után járó szolgáltatásokat. Azokban a helységekben ahol szőlőmű22 Az eljárást a királynő által kiadott 1770-cs utasítás szabályozta: Magyar Országos Levéltár, Helytartótanácsi lt. Departamentum urbariale „Idea urbarialis regulationis” c. kötet (A. 2116. raksz.). Idézi: Felhő, 1957. 200-223. p. 23 A királyi biztosok a következők voltak: Brunswick Antal udvari tanácsos, Szvetics Jakab szcmélynök, Balogh László helytartótanácsi tanácsos, Győri Ferenc helytartótanácsosi tanácsos, Balogh János a hétszemélyes tábla elnöke, Neuhold János kamarai tanácsos, Andrássy István helytartótanácsi tanácsos, Kvas- say J ózsef helytartótanácsi tanácsos. Mindegyik egymás után több megyében is irányította az úrbérrendezést. Felhő. 1970. 14. p. 24 A kilenc kérdőpontról bővebben a következő fejezetben. 12 f
